A pozsonyi Comenius Egyetem magyar nyelv- és irodalom tanszéke hajdani - hivatalosan sohasem "jogosított" - történész professzorának könyve, melyet képben tart az olvasó, akkor is a kitűnő művek közé tartozik, ha a halál nem engedte, hogy szerzője befejezze eltervezett munkáját. Sas professzor - számos kiváló történeti munka szerzője - e monográfiáját elsősorban nem a királyi dinasztiáknak és a koronázási ünnepségeknek szentelte. Kifejezetten erről a témáról egyéb szép és figyelemre méltó kiadványok születtek magyar és szlovák szerzők tollából. Bár Sas Andor műve mindenekelőtt helytörténet, s tárgya a város történetének csupán egy részlete: a bécsi kongresszustól a magyar polgári forradalomig és szabadságharcig terjedő időszak - amint erről bővebben szó esik az előszóban - a szerző módot talál rá, hogy közelebbre s távolabbra visszapillantson a történelmi időben, felidézve azokat az évszázadokat, amikor e szép, nagymúltú és gazdag város még Magyarország fővárosa volt és - Székesfehérvár után - jó ideig itt, a Szent Márton-székesegyházban koronázták meg pompázatos ünnepségek keretében az ország királyait és királynőit. Miért éppen Pozsony lett a királyi koronázó város? Talán elsősorban azért, mert közel esett a birodalom központjához, Bécshez s - a mohácsi tragédiát követően - a Duna védte a török támadásokkal szemben.
Miután II. Lajos magyar király maga is meghal a török elleni mohácsi csatában, utódját, az első Habsburg-házi magyar királyt, I. Ferdinándot már az új királyi székhelyen a ferencesek pozsonyi rendházának választják uralkodóvá. Bár őt még nem, de fiát, Miksát, aki atyját követte a trónon, már itt is koronázzák meg. A szép fekvésű Pozsony 1563 és 1830 között volt a régi Magyarország koronázó és székvárosa. Ami történelmi és társadalmi rangot szerzett számára.
Ne feledjük, hogy Pozsony nemcsak fontos kereskedelmi és postaforgalmi csomópont volt, hanem etnográfiai és művelődési szempontból határterületen épült, ahol három kultúra: a német, a magyar és a szláv érintkezik egymással.
A reformkor egyik jellemző vonása a német művelődési öntudat, a magyar társadalmi-politikai előretörés és a szláv nemzeti ébredés. Így természetes, hogy a diéták városát nemzetébresztők látogatják vagy lakják. Itt mondja el szenvedélyes parlamenti beszédeit Kossuth Lajos, Széchenyi István és L'udovit Stúr. Járt itt Metternich, Talleyrand, Wellington, Kölcsey Ferenc, Liszt Ferenc és Petőfi Sándor. Itt tanult és nevelősködött Frantisek Palacky, a csehek nagy történetírója, itt élt és alkotott J. M. Hurban, a szlovák kultúra jeles személyisége és Ferdinand von Lütgendorff, a kiváló német festő, hogy csak a legjelesebbeket említsük. Alig van jelentősebb magyar író az 1810-1840-es években, akinek fejlődésében ne jelentene számottevő állomást a reformkori Pozsony.
Könyvünk szerzője, a pontosságra és objektivitásra törekvő történettudós alapos körültekintéssel, aprólékossággal és hitelesen megírt, bámulatosan sok adatot tartalmazó érdekes könyvében nemcsak királyokról-királynőkről, arisztokratákról, gazdag kereskedőkről és magisztrátusi tisztviselőkről tesz említést, hanem zajos választásokról, viharos országgyűlésekről és sanda rendőrkémekről is, hiszen fontos történelmi tény, hogy a színpompás koronázási ünnepségeket mindig a magyar rendi országgyűlés előzte meg, amely éppolyan rendkívüli eseménynek számított nemcsak a város, hanem az egész ország életében, mint a királykoronázás, sőt jóval fontosabb is volt annál. A szerző tudatában lévén, hogy helytörténetet ír, gondosan ügyelt rá, hogy megmaradjon tárgyánál s ne ragadtassa el magát az országos ügyektől, bármennyire is csábítóak az itt zajló, sokszor az egész ország és népe élete szempontjából döntő és izgalmas történelmi horderejű események. Tárgyát azonban egy pillanatig sem kezeli elszigetelten, következésképpen művében a város és az ország, sőt az egész majdani monarchia eseményei a közlekedőedények működési elve szerint logikus és élő kapcsolatban állnak egymással. Sas Andor tudós könyvéből - amint azt a tartalomjegyzék is mutatja - sok érdekes és hasznos ismeretre tehet szert az érdeklődő olvasó, hiszen a szerző, a jellemző részletekre is figyelve, plasztikus képet fest a 19. század első felének társadalmi, politikai, kulturális és ipari-gazdasági életének mindennapjairól és kiemelkedő történéseiről.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
