Honce-ban még mindig dúl a háború, az utakon s a vizekben mindenütt holttestek rothadnak. Mindenki legnagyobb megrökönyödésére úgy tűnik, Yeslnik, az Ostoba meg fogja nyerni a háborút, és az új önjelölt király uralkodása máris kezd úgy elhíresülni, mint Honce történek egyik legvéresebb, legkegyetlenebb korszaka. A csapdába esett Gwydre úrnő és Artolivan atya kétségbeesett tervet szőnek egy Ethelbert nagyúrral való szövetségre, azt remélvén, hogy a két rossz közül így a kevésbé gonoszat kapják. Csakhogy Ethelbert fizetett orgyilkosai voltak azok, akik lemészárolták Jameston Sequint, és kevés híján Bransent is... Bransent végtelen keserűséggel tölti el mindaz, amit maga körül tapasztal, és mindent megtesz, hogy kivonja magát az önző célokért folyó harcból. Ám a sors különös fordulatának és közös elköteleződésüknek köszönhetően az ifjú régi ellenségében, Honce Medvéjében, Bannagran nagyúrban, fogadott atyja gyilkosában saját lelke sötét oldalával szembesül. A szövetségek és a frontvonalak összekuszálódnak, a szándékok felismerhetetlenné válnak, régi barátokból ellenségek, ellenségekből szövetségesek lesznek. Vajon miként alakul Honce népének sorsa?
