1526-1711 között Magyarországot az államalapítás óta történelmének legnagyobb kihívása érte. A két évszázad - Kopernikusz, Descartes, Newton ideje - a megújulások kora. Magyarország vagy befogadja Európa új áramlatait, vagy elnyeli a pogány világ. Vagy régi értékeit megőrizve újakat teremt, és maga is gyarapítja a sokoldalúbbá lett Európát, vagy fejlődőképességét vesztve sorvasztó tengődésre jut. Hogyan adott választ az oszmán és a Habsburg-világbirodalmak ütközőterületévé lett ország? Három részre darabolt állapotában? Alig négymilliónyi népességével? Merre vitték az országot az uralkodók, fejedelmek és államférfiak: Fráter György, Báthory István, Pázmány, a Nádasdyak, Esterházyak? Hogyan építették kia kapcsolataikat a megújuló Európával a Zrínyiek, a Rákócziak és Apáczai Csere János? Mit tettek megmaradásunkért az ismeretlenek: végvári vitézek, nemesurak, polgárok? Miben bíztak a vármegyei tisztek, jobbágyok, cívisek? Honnan vették a megújulás vakmerő reményét Balassi Bálint és a többiek: a tanárok, a kereskedők és a meghurcolt prédikátorok? Hogyan formálták a jövőt a jobbágynék és a nagyasszonyok? Miért jöttek haza mind a diákok? És hogyan szolgálta a "szegény magyar nemzet megvidámítását" Tinódi és Mikes? Miként történt meg a szinte lehetetlen? Szakadatlan harcok közben az ország befogadta a reformációt, a reneszánszt, a hadügyi forradalmat, a katolikus reformot, kialakította az anyanylevi műveltséget és az új magyar államot. Otthont adott külföldieknek, és beépült a nemzetközi gazdaságba. Tényező lett az európai hatalmi egyensúlyban, és megteremtette a polgári nemzet és nemzetek kifejlődésének fundamentumát.
Miként történik a túlélés és a megújulás?
