E kötet Tagore elbeszéléseit tartalmazza. A bengáli irodalomban tulajdonképpen ő honosította meg az elbeszélés műfaját. Szépség mindenütt van, tehát minden alkalmas arra, hogy örüljünk neki - vallotta Tagore, és valóban, az emberi lélek és a természet csaknem valamennyi rezzenését írásainak virágkoszorújába fonta. Elbeszéléseiben nemcsak az indiai tájat, a távoli, titokzatos emberek sorsát ismerjük meg, hanem az író humanista felfogását is, amellyel a kasztok, a hiedelmek, az előítéletek, a babonák - minden sötétség, a haladás valamennyi akadálya ellen küzd. Írásait az emberszeretet, a békesség, a szelídség és a magasabb rendű eszmények keresésének szelleme hatja át, melynek filozófiáját az író a hagyományos hindu panteizmusból és buddhizmusból merítette.
