Rácz Antal, az egyik legnevesebb magyar vadász, hónapokat töltött Kelet-Afrikában, Tanzániában. Mint vendég - és egyszer-egyszer mint hivatásos White hunter, fehér vadász - egy sor izgalmas, sőt, a szó szoros értelmében életveszélyes kaland részvevője volt, s így módjában állt megkülönböztetetten gazdag élményanyagra támaszkodó vadászkönyvet írnia. Útjáról kivételesen értékes trófeagyűjteménnyel tért haza, de ennél is nagyobb ritkaság a személyesen hosszú időn át megfigyelt vadakról - a leopárdtól és elefánttól az oroszlánig, rinocéroszig szinte mindegyik kelet-afrikai vadfajtáról - gyűjtött tapasztalatainak bősége, melyet könyvében az olvasó elé tár.
De nemcsak nagyragadozókról, vadállatokról ír, hanem az országról és népéről, a még csaknem nomád állapotban létező törzsek élet- és gondolkodásmódjáról, tájakról, emberekről, társadalomról, a tanzán állam továbbfejlődésnek távlatairól. Meg kell kockáztatnunk azt a véleményüket, hogy az utóbbi évek egyik legtartalmasabb és legizgalmasabb magyar vadászkönyvét tartjuk a kezünkben
