A középkori Magyarország sokszorosan megtizedelt művészeti emlékei között a falképek viszonylag előnyös helyzetben voltak. Nem lehetett őket beolvasztani, mint az ötvöstárgyakat, nem voltak gyúlékonyak, mint a táblaképek, faszobrok vagy textilneműk, tehát valamivel nagyobb százalékban őrződtek meg. Sőt az általunk ismert falfestmények száma a szerencsés feltárások eredményeként még napjainkban is növekszik, egyre többet csillantva fel a középkori Magyarország művészetének gazdagságából. Radocsay Dénesnek, az Iparművészeti Múzeum nemrég elhunyt főigazgatójának avatott kalauzolásával végigkísérhetjük a fejlődést a számra nézve csekély, bár rangos alkotásokkal is büszkélkedő román kori kezdetektől a XVI. század elejéig, a reneszánsz általánossá válásáig. Talán az egész folyamat legérdekesebb része az olasz trecento igen intenzív, mélyen a XV. századba benyúló hatása, amely a magyarországi művészetet szélesebben és mélyebben érte, mint bármelyik más területet az Alpoktól északra. Volt, ahol nyilvánvalóan olasz mesterek dolgoztak, mint az esztergomi Várkápolnában, de még nagyobb azoknak a templomoknak a száma, amelyeket az ömellettük tanult helyi mesterek festettek ki. A könyv nem teljességre törekszik, csupán a legjelentősebb alkotásokat tárgyalja, de azoknak igen részletes bibliográfiáját is nyújtja. A fényképek a festmények jelenlegi állapotát mutatják be, és többségükben - a színesek kivétel nélkül - e könyv számára készültek. 77 színes és 47 fekete-fehér képpel.
