Azt a hat előadást, amely egymással összefüggésben most könyv formájában jelenik meg, 2001 végén és 2002 elején tartottam a Krupp Alapítvány bábáskodásával az esseni Kultúra tudományi Intézetben. Mivel ezek az előadások a jelenkor szociális és politikai elemzésével foglalkoznak, lehetetlen, hogy ne befolyásolják a korjellemzők. Az első előadás alkalmával éppen nyolc héttel voltunk 2001. szeptember 11. után. Az ikertornyok öngyilkos merénylők által végrehajtott lerombolása választóvonalat jelöl. Amerika számára a Nine-Eleven (a kilencedik hónap tizenegyedik napja) talán még a japánok 1941-es Pearl Harbor-i támadásánál is nagyobb megrázkódtatást jelentett magának a legnagyobb világhatalomnak a sebezhetőségét illetően. A terrorizmushoz inkább hozzáedződött Európában sem kevésbé súlyosak az indirekt következmények. A demokráciák hirtelen háborúról kezdtek beszélni - és nem csak beszélni. Az, hogy egyidejűleg véget ért egy hosszan tartó gazdasági fellendülés, sőt kiderült róla, hogy részben csupán csalóka szappanbuborék volt, nem sokat javított a közvélekedésen. A szinte már túláradó optimizmus időszaka után sok helyütt felütötte fejét a félelem.