A halál minden megszületett ember számára abszolút szükségszerűség. Az egyetlen szilárd pont az élet esetleges történéseinek tengerében, melyhez előbb vagy utóbb, gazdagon vagy szegényen, lázadozva vagy megbékélt lélekkel, hittel vagy hitetlenül mindannyian elérkezünk. A halál kényszere vastörvény, mely nem ismer kivételt. Minden nappal, minden órával, minden perccel és másodperccel közelebb kerülünk földi életünk végéhez. A mulandóság ténye lelki, szellemi és érzelmi életünk alapvető és középponti élménye. Nem mindegy azonban, hogy a halált, a földi élet végét létünk végső és teljes pusztulásának tekintjük-e, vagy pedig olyan sötét alagútnak, melynek túlsó végén egy új világ új életének fényesi csillognak. A keresztény hit, Jézus kijelentései alapján félreérthetetlenül tanítja a lélek halhatatlanságát, a megdicsőült vagy elkárhozott túlvilági létet. Más kérdés, hogy földi életünkben megtudhatunk-e valamit mindabból, ami a halálon túl vár reánk? Van-e mód – a szűkszavú és gyakran parabolákban beszélő kinyilatkoztatáson meg a misztikusok élményein túl – a tapasztalat vagy a tudomány eszközeivel a Nagy Titok közelébe férkőznünk? A jelen kötetbe foglalt két könyv szerzője, Raymond A. Moody – a filozófia és az orvostudomány doktora – 150 olyan személynek a klinikai halál alatti élményei és tapasztalatai alapján írta meg „Élet az élet után” c. könyvét, akiket aztán sikerült újraéleszteni. A könyv körül kialakult vitára újabb könyvvel reagált, melyben további kutatásai eredményeit is ismerette. Hogy a Kimondhatatlan Nyugalom, a Fénylény, a Fényváros stb. a tulajdonképpeni halálon inneni vagy azon túli élmények-e – parázs vitát kavaró kérdésnek mutatkozott mindenütt, ahol a könyv megjelent. Várhatóan így lesz nálunk is. A kiadó – az esetleges félreértelmezések elkerülése végett – helyesnek tartotta a „végső dolgokkal” kapcsolatos katolikus tanítás ismertetését dr. Bolberitz Pál hittudományi akadémiai tanár tollából. Természetes dolog, hogy az új ismeretekre éhes, örökké kereső emberi elme a halált, ezt a mindennél izgatóbb rejtélyt is kutatásainak tárgyává tette. Már annak megállapítás is fontos eredmény, hogy a halál nem egy pillanatnyi esemény, hanem folyamat, mely egy bizonyos pontig visszafordítható, azon túl pedig visszafordíthatatlan. Bár a leírt élmények a halál-folyamat visszafordítható szakaszának tapasztalataiból erednek, ismertetésük végtelenül érdekes és értékes – mert önmagukon túlra mutatnak. Oda, ahol a Nagy Titok továbbra is felderítetlenül és felderíthetetlenül lappang. Ami nem más, mint a teremtmény találkozása Teremtőjével, a véges találkozása a Végtelennel, a viszonylagos találkozása az Abszolúttal – a lélek számadása és örök sorsának eldöntése.
