A 19. század művészetét olykor práhuzamosan egymás mellett, olykor egymással keveredve három stílus határozta meg: a klasszikus ókor stíluseszményét felevenítő klasszicizmus, a történeti stílusok elemeiből építkező historizmus és az érzelmek-hangulatok ábrázolását a középpontba helyező romantika. Közülük kettő, a romantika és a historizmus a témája ennek a kötetnek, háttere a magyar történelemnek a reformkortól a 20. század elejéig terjedő időszaka, a nemzeti művészet kialakulásának kora. Ekkoriban alakulnak ki a művészet intézményes keretei - a művészeti oktatás, a kiállítások, múzeumok -, épülnek meg olyan alkotások, mint a Vigadó vagy a historizmus jellegzetes példája, a milleniumi kiállításra csupán illusztrációs szándékkal összeállított Vajdahunyad vára, tervez Mátyás-emlékművet Ferenczy István vagy festi meg Vajk megkeresztelése című képét Benczúr Gyula. Ezekben az évtizedekben bontakozik ki a magyar városok többségének máig meglevő magva, és ekkoriban éli fénykorát a herendi porcelángyár vagy a pécsi Zsolnay-gyár. A kötet a magyar historizmus történetének a legújabb eredményeket figyelembe vevő, sok új szempontot felvillantó feldolgozása.
