A nagy sikerű Illúziók szerzője, Richard Bach számtalan művet alkotott már eddig is, neve mégis mindenekelőtt Jonathanéval forrt össze, a nem mindennapi sirályéval, "aki" a repülést nem zsákmányszerző eszköznek, hanem önmagáért, szépségéért való célnak, a tökéletesedés útjának tekinti. Bach a szakember biztonságával s az ihletett széíró tömören lírai stílusával vezeti be a laikus olvasót a repüléstudomány elemi "titkaiba", s közben mélyen humanista életszemléletét vallja meg repülőknek és nem repülőknek egyaránt. Jonathan sirály tökéletesen akar repülni, vállalja ezért a kiközösítést, a magányt is. Minden értelemben felfelé törekszik, dimenzióhatárokon átívelve megéli, hogy a halál csupán a nehéz anyagba zárt lények szemében megsemmisülés, valójában út az egyre teljesebb és tágasabb valóságok felé. Tökéletesedni - ez a sirály (és az ember) feladata. Amikor pedig elérte ezt a célt (mert Jonathan eléri), rádöbben: mi értelme a tökéletességnek, ha csak a miénk? Ha nem adjuk tovább? És Jonathan visszatér a Rajhoz, amely kivetette magából, s megnyeri, oktatni kezdi a fiatal madarakat. Arra, hogy repülni szép, és arra, hogy fölfelé kell törekedni. Bennünket, embereket pedig arra: soha ne adjuk alább, mint ő, Jonathan, a sirály.
