Clinton Richard Dawkins (Nairobi, 1941. március 26. –) brit etológus, evolúciós biológus és népszerű tudományos író.
1995-től 2008-ig az Oxfordi Egyetemen Charles Simonyi által létrehozott Tudomány-népszerűsítő Tanszék (Public Understanding of Science) vezetője. A Royal Society tagja, aktív ateista, műveiben gyakran foglalkozik vallási kérdésekkel. Hírnevét 1976-ban Az önző gén című könyvével alapozta meg, amelyben ismertette a géncentrikus evolúció lényegét és annak utolsó fejezetével megalkotta a memetika alapjait. Ezt követte 1982-ben A hódító gén. Gyakori vitapartner televíziós és rádiós műsorokban főként evolúciós biológiai, kreacionizmussal kapcsolatos és vallási témákban. Emellett lelkes szekuláris humanista, szkeptikus és a Brights Mozgalom kiemelkedő alakja.
Clinton Richard Dawkins 1941. március 26-án született Nairobiban, Kenyában. Apja, Clinton John Dawkins farmer és háborús katona volt. Dawkins gyermekkorát normális anglikán neveltetésként jellemzi, de 9 éves kora körül elkezdett kételkedni Isten létezésében. Később újból megtért a tervezés érvének hatására. Miután azonban jobban megértette az evolúció mikéntjét, 16 éves korában vallásos álláspontja ismét megváltozott, mert úgy érezte, az élet komplexitására az evolúció ad magyarázatot, kizárólag materiális keretek között, így nincs szükség tervezőre.
Nyolcéves korában családjával Angliába költözött és az Oundle Iskolába járt. Aztán Oxfordban a Balliol tagjaként tanult zoológiát, ahol a Nobel-díjas etológus, Nikolaas Tinbergen volt az oktatója. BA fokozatát 1962-ben kapta zoológiából, ezt követően 1966-ban szerezte MA-ját és a filozófia doktora (PhD), valamint 1989-ben a tudomány doktora címét (DSc). 1967 és 1969 között Dawkins a zoológia adjunktusa volt a berkeley-i California Egyetemen. Majd 1990-ben az Oxfordi Egyetem docense. 1995-ben Oxfordban a Charles Simonyi által létrehozott tudománynépszerűsítési tanszék professzorává nevezték ki.1970 óta tagja az oxfordi New College-nek. Számos ünnepi beszédet és más említésre méltó előadást tartott, mint például az Erasmus Darwin emlékezete előadást (1990), vagy a Michael Faraday előadást (1991). Bertrand Russell óta a professzionális ateizmushoz legközelebb álló személynek titulálták és Ernst Haeckelhez hasonlítják.
1967-ben feleségül vette Marian Stamp biológust, de 1984-ben elváltak. Még abban az évben összeházasodott Eve Barhammel, de később elváltak. Ezután Lalla Ward színésznővel kelt egybe 1992-ben. Ward és Dawkins közös barátjuk, Douglas Adams révén ismerték meg egymást.
Tudományos műveiben Dawkins a génközpontú evolúciót népszerűsíti – ezt legbővebben a legelső, és mindjárt világsikert arató Az önző gén (1976) c. könyvében fejti ki. Mint etológus, érdeklődik az állatok viselkedése és ennek a természetes kiválasztódással való viszonya iránt.Dawkins erősen szkeptikus az evolúció nem-adaptív folyamataival kapcsolatban és a „gén feletti” szelekcióban. Különösen a csoportszelekció gyakorlati lehetőségében vagy fontosságában kételkedik. Az önző gén című könyvének utolsó fejezetében felveti a mémek létezésének lehetőségét, megteremtve ezzel az memetika alapjait. Mémelméletét számos dicséret érte/éri, és ma már a biológusok éppoly természetességgel használják ezt a fogalmat, akár az evolúciót.
Az önző gént érő kritikák hatására írta meg a Vak órásmester című munkáját, amely stílusát tekintve vitairat.
A molekuláris biológia fejlődésével és a DNS-analízis térhódításával párhuzamosan műveiben egyre nagyobb teret kap a szigorú kladista terminológia, amelyben - a hagyományos rendszerezéssel ellentétben - egy csoport kizárólag csak közös ős révén alakítható ki. Evolúciómodelljének csúcspontja Az ős meséje.
Harcos ateizmusa és Az isteni téveszme életművének mellékszálát képezi. Ezen gondolatai az evolúcióelméletét ért kreacionista, deista és teista kritikák ellentételei, és közvetlen folyományai Az önző gén és a Vak órásmester téziseinek.
Vallásellenessége a 2001. szeptember 11-ei merénylet után érte el csúcsát, az ekkor írt esszéje Az ördög káplánja című esszégyűjteményében olvasható. Clinton Richard Dawkins (Nairobi, 1941. március 26. –) brit etológus, evolúciós biológus és népszerű tudományos író.
1995-től 2008-ig az Oxfordi Egyetemen Charles Simonyi által létrehozott Tudomány-népszerűsítő Tanszék (Public Understanding of Science) vezetője. A Royal Society tagja, aktív ateista, műveiben gyakran foglalkozik vallási kérdésekkel. Hírnevét 1976-ban Az önző gén című könyvével alapozta meg, amelyben ismertette a géncentrikus evolúció lényegét és annak utolsó fejezetével megalkotta a memetika alapjait. Ezt követte 1982-ben A hódító gén. Gyakori vitapartner televíziós és rádiós műsorokban főként evolúciós biológiai, kreacionizmussal kapcsolatos és vallási témákban. Emellett lelkes szekuláris humanista, szkeptikus és a Brights Mozgalom kiemelkedő alakja.
Clinton Richard Dawkins 1941. március 26-án született Nairobiban, Kenyában. Apja, Clinton John Dawkins farmer és háborús katona volt. Dawkins gyermekkorát normális anglikán neveltetésként jellemzi, de 9 éves kora körül elkezdett kételkedni Isten létezésében. Később újból megtért a tervezés érvének hatására. Miután azonban jobban megértette az evolúció mikéntjét, 16 éves korában vallásos álláspontja ismét megváltozott, mert úgy érezte, az élet komplexitására az evolúció ad magyarázatot, kizárólag materiális keretek között, így nincs szükség tervezőre.
Nyolcéves korában családjával Angliába költözött és az Oundle Iskolába járt. Aztán Oxfordban a Balliol tagjaként tanult zoológiát, ahol a Nobel-díjas etológus, Nikolaas Tinbergen volt az oktatója. BA fokozatát 1962-ben kapta zoológiából, ezt követően 1966-ban szerezte MA-ját és a filozófia doktora (PhD), valamint 1989-ben a tudomány doktora címét (DSc). 1967 és 1969 között Dawkins a zoológia adjunktusa volt a berkeley-i California Egyetemen. Majd 1990-ben az Oxfordi Egyetem docense. 1995-ben Oxfordban a Charles Simonyi által létrehozott tudománynépszerűsítési tanszék professzorává nevezték ki.1970 óta tagja az oxfordi New College-nek. Számos ünnepi beszédet és más említésre méltó előadást tartott, mint például az Erasmus Darwin emlékezete előadást (1990), vagy a Michael Faraday előadást (1991). Bertrand Russell óta a professzionális ateizmushoz legközelebb álló személynek titulálták és Ernst Haeckelhez hasonlítják.
1967-ben feleségül vette Marian Stamp biológust, de 1984-ben elváltak. Még abban az évben összeházasodott Eve Barhammel, de később elváltak. Ezután Lalla Ward színésznővel kelt egybe 1992-ben. Ward és Dawkins közös barátjuk, Douglas Adams révén ismerték meg egymást.
Tudományos műveiben Dawkins a génközpontú evolúciót népszerűsíti – ezt legbővebben a legelső, és mindjárt világsikert arató Az önző gén (1976) c. könyvében fejti ki. Mint etológus, érdeklődik az állatok viselkedése és ennek a természetes kiválasztódással való viszonya iránt.Dawkins erősen szkeptikus az evolúció nem-adaptív folyamataival kapcsolatban és a „gén feletti” szelekcióban. Különösen a csoportszelekció gyakorlati lehetőségében vagy fontosságában kételkedik. Az önző gén című könyvének utolsó fejezetében felveti a mémek létezésének lehetőségét, megteremtve ezzel az memetika alapjait. Mémelméletét számos dicséret érte/éri, és ma már a biológusok éppoly természetességgel használják ezt a fogalmat, akár az evolúciót.
Az önző gént érő kritikák hatására írta meg a Vak órásmester című munkáját, amely stílusát tekintve vitairat.
A molekuláris biológia fejlődésével és a DNS-analízis térhódításával párhuzamosan műveiben egyre nagyobb teret kap a szigorú kladista terminológia, amelyben - a hagyományos rendszerezéssel ellentétben - egy csoport kizárólag csak közös ős révén alakítható ki. Evolúciómodelljének csúcspontja Az ős meséje.
Harcos ateizmusa és Az isteni téveszme életművének mellékszálát képezi. Ezen gondolatai az evolúcióelméletét ért kreacionista, deista és teista kritikák ellentételei, és közvetlen folyományai Az önző gén és a Vak órásmester téziseinek.
Vallásellenessége a 2001. szeptember 11-ei merénylet után érte el csúcsát, az ekkor írt esszéje Az ördög káplánja című esszégyűjteményében olvasható
