Kecskeméti élettörténeti elbeszélések az 1940-es évektől az 1960-as évekig
Az elbeszélt történelem a történelem elmondásának, megismerésének legősibb formája. Évszázadokon át a múlt megismerése, az ősökről való megemlékezés elsődlegesen elbeszélt formában öröklődött nemzedékről nemzedékre, majd az írott források száma folyamatosan emelkedett, különösen Gutenberg találmányának elterjedését követően. Később, a 19. század pozitivista történetírói meg voltak győződve arról, hogy az írott forrásokra, „a tényekre” alapozva a múlt teljes egészében feltárható, megismerhető és leírható. Ma már többségében másként vélekedünk a történelem és a történész viszonyáról, mert pontosan tudjuk azt, hogy a megismerhető tények közül a történész válogatja ki azokat, amelyeket ő maga fontosnak tart, és azokat saját elgondolásai alapján rendezi és értelmezi.
A kutatások egyre inkább a hétköznapi történelem, az „átlagember” története felé fordultak és a közvélemény érdeklődése is ebbe az irányba hatott. A hetvenes években az angolszász országokon túl is egyre népszerűbbé vált az oral history kutatási módszere. Az interjúkészítést, mindenekelőtt az életútinterjút a szociológia, a néprajz, a kulturális antropológia és a történettudomány is gyakran alkalmazza, nem kizárólagos forrásként, hanem elsősorban az írott források kiegészítésére, a történtek narratív formába öntéséhez.
Az oral history módszerével gyűjtött információkat is csak megfelelő forráskritika mellett lehet alkalmazni és lehetőleg több interjúból vagy írott forrásokból is ellenőrizni kell az információk valóságtartalmát. Még problematikusabb az egyéni narrációk értelmezése, az egyén helyzetének, álláspontjának, véleményének nyomon követése, elemzése. Ennek a legfőbb oka az, hogy az elmondott életút, az emlékekre épül és az egyén emlékei a mindenkori jelen különféle hatásainak függvényében változhatnak, átértelmeződhetnek, új jelentéstartalommal telítődhetnek, tehát a kollektív, társas környezetben változó és szubjektív.
A jó színvonalú, történeti jellegű életútinterjú elkészítése komoly feladat, módszertani felkészültséget és alapos ismereteket követel, hiszen az interjú egy interakció eredményeként jön létre és az interjúkészítő jó kérdéseire tud az interjúalany alapos, informatív és érdekes válaszokat adni. Tehát míg a történész az írott források esetében felfedezi és elemzi a forrásokat az interjúkészítés során maga is részese azok létrehozásának.
