A nagysikerű Állati elmék után Merle ismét az ember és állat, az ember és a csimpánz kapcsolatának utópisztikus megközelítését választja témául. A regény fő kérdése: meddig lehet egy csimpánzt emberként nevelni, hol a határ ember és majom között, de lappangva felmerül még az is, hogyan vált az ember magasabbrendű lénnyé, mi ebben a folyamatban a szerepe a beszélt nyelvnek és a munkának.
Egy antropológus, aki egy kis faluban él francia feleségével, az állatorvos rábeszélésére belekezd egy csimpánznevelő programba. A csimpánzbébit születésétől gyermekükként nevelik és megtanítják kommunikálni az angol nyelv és a némák által használatos kézjelek segítségével. A kis csimpánz gyorsan beilleszkedik a családba, de legjobban a házvezetőnő szinte egyidős unokahúgához vonzódik. A két „gyerek” gyorsan megkedveli egymást, kezdetben szinte elválaszthatatlanok. A törés a kis csimpánz ötéves kora körül következik be, amikor szembekerül tükörképével, rájön, hogy csúnyább, mint más emberek…
Merle sodróan izgalmas regényében az emberi létezés morális és természetfilozófiai alapkérdésére keresi a választ egyszerre szórakoztatva és elgondolkodtatva olvasóit.
