A cselekmény ideje 1977 tavasza. A helyszín: valahol Dél-Franciaországban egy középkori várkastély mélységesen mély pincéje. A XII-XIII.században épült várkastély jelenlegi ura, Emmanuel Comte barátaival és gazdasszonyával a régi várpincében éppen bort fejt, amikor bekövetkezik a tragédia. A pusztító atombombát a pincébe tartózkodók aránylag szerencsésen megússzák. Az újjászülető élet eseményeit és a pusztító atombomba előzményeit a regény főhőse, Emmanuel beszéli el, eleveníti föl visszaemlékezéseiben. Sugárzóan meleg emberségű robinsonnádnak leszünk tanúi. A kedélyes, emberséges demokratikus közösség életét Merle kitűnő helyzet és jellemfestő erővel jelenít meg. Persze nagy szerepet játszik a szerelem, az élet folytonosságát biztosító szerelem, amelyet egy takaros, helyes fehércselédnek köszönhetnek. Már-már túlságosan meséssé és idillikussá válna a regény, ha nem derülne ki csakhamar, hogy a maleviliakon kívül egyéb csoportocskák is életben maradtak. És e különböző felfogású, gondolkozású emberek felbukkanása elindítja az izgalmas és váratlan fordulatokban gazdag, kalandokban bővelkedő utópiát.
