A 2002-ben megjelent regény az 1990-es évek politikailag korrupt indiai nagyvárosába, Bombayba kalauzolja az olvasót. Központi alakja a párszi vallású Nariman Vakeel, a Parkinson-kórban szenvedő nyugdíjas egyetemi professzor, akinek egyre súlyosbodó betegsége újabb és újabb terheket ró családjára és a családi kapcsolatokra. A hatalmas lakásban vele egy fedél alatt élő mostohagyermekei egy gonosz terv vezérvonalán haladva „átjátsszák” őt vér szerinti lányához, aki férjével és két fiával lakik együtt kétszobás otthonukban. A három generáción átívelő családregényben a főszereplő visszaemlékezései során felvillannak előttünk a város és India történelmének dicső és dicstelen pillanatai, miközben újabb és újabb „csontvázak” kerülnek elő az özvegyen maradt Nariman családi és szerelmi „szekrényéből”. Vajon felismerjük-e, mennyire fontosak számunkra a családi ügyek? Egyáltalán, ügy-e a család a 21. században?
„A regény fő erénye a karakterekben rejlik – Mistry soha nem engedi meg, hogy az írás vonja magára a figyelmet. Teremtményei telve vannak kívánságokkal, vágyakozással, és mindenek felett rugalmassággal” – The Independent
