Ha az „egzisztencia” jelent valamit, akkor mindenképpen egységet jelent. Azt a tényt, hogy az a sok minden, ami az embert emberré teszi, amit tud, amije van, amit cselekszik, és ami őt éri, önmagának és a világnak állandóan változó értelmezése a világgal való találkozásának minden pillanatában – ez az ijesztő sokféleség –, az egyén képzelő erejével vagy még inkább a személyes felelősség erejével össze van foglalva. Az embernek nem szabad úgy élnie, hogy megtapasztalja a világot, és azután ezenkívül még hívő is. Ugyancsak nem történhet meg az, hogy hisz, és a világot a hívő lét számára meg nem engedett valóságnak tekinti. Az emberélő hitének minden helyzetben találkoznia kell a világgal. A találkozáskor a hitnek beszélnie és válaszolnia kell, az adott kornak megfelelően hirdetnie kell az igazságot. A világnak viszont a hit területén kell szembesülnie a döntő kérdésekkel, és itt kell rájuk végső választ kapnia.
Romano Guardini (1885-1968) olasz származású német katolikus pap, a berlini, a tübingeni, majd a müncheni egyetem vallásfilozófia professzora.