"Ebben a könyvben azokat a - kis híján három évtized alatt írt terjedelmesebb tanulmányaimat gyűjtöttem egybe, amelyek régibb irodalmunk egy-egy alakjáról vagy művéről szólnak, kezdve Balassi Bálinton és végezve a kezdő Ady Endrén... ami ezeknek a tanulmányoknak a műfaját illeti, legszívesebben irodalomtörténeti esszéknek nevezném őket. Igyekeztem ugyanis az irodalomtörténet területén is fönntartani magamnak az esszéíró szabadságát, anélkül természetesen, hogy ezt a tudományos helytállóság rovására érvényesítettem volna. A megközelítés útját-módját mindig aszerint választottam, ahogyan azt egyrészt nézetem szerint a tárgy természete megkívánta, másrészt az én tárgyra irányuló figyelmem és vele való személyes találkozásom élménye számomra megszabta." Így jellemzi Rónay György tanulmánykötetét, melyet Balassi Bálintnak, Faludi Ferencnek, Ráday Gedeonnak, Ányos Pálnak, Baróti Szabó Dávidnak, Katona Józsefnak, Vörösmarty Mihálynak, Eötvös Józsefnak, Péterfy Jenőnek és a kezdő Ady Endrének szentelt. Ez a névsor arról árulkodik, hogy Rónay György a XVIII. és XIX. század olyan alakjait választotta a témájául, akik pótolhatatlan tevékenységet fejtettek ki a magyar nyelv, bizonyos irodalmi műfajok és formák művelésében, netán forradalmasításában; nem egy méltatlanul elfelejtett alkotó munkálkodásának, szemléletformálásának szolgáltatva méltó elégtételt és megbecsülést ezzel.
