Hogy, hogy nem, eldöntöttem, hogy ez lesz az az év, amikor végleg felnövök. Nem izgat többé a Kebelzónám körmérete, a pattanások, a herpeszek és egyéb felszíni rettenetek, melyekért nem is érdemes aggódni, helyettük inkább az Igazán Komoly Dolgok felé fordulok. Magam mögött hagyom és végleg elfeledem a szívtelen, visszataszító férfinépet, akik mindent megtettek, hogy romba döntsék álmaimat arról, hogy világhírű és ünnepelt filmrendezőként bontakoztathassam ki tehetségemet.
Találtam valamit, ami megoldást jelenthet.: egy régi naplót, pontosabban a tavalyit, melybe az újévi fogadalmakon kívül egy megveszekedett tollvonás nem került. (Adja magát, hogy az egyik szent fogadalom az volt: mindennap írok bele.) Nos, jelentem, katapultáltam lelkemet a borongós kóma mélyéről egy szebb, fényesebb, de jól érzem magam világ felé. Most aztán tényleg írok MINDENNAP valamit, hogy egy valóban TELI naplót tehessek jövő ilyenkor, mikorra már a zoknimban is a tavasz friss illata fog virulni (remélem).
