Rosamunde Pilcher legfrissebb regénye a finom hangú írónő egyúttal legnagyobb lélegzetű műve. Két év óta dönt halomra minden rekordot, kerül a toplisták élére. Hatalmas ívet ölel fel időben, történelmi jelentőségű eseményekben is, az 1935-től 1945-ig terjedő időszakot. Hősnője, Judith Dunbar tízéves koráig Colombóban, Ceylonon él mint brit gyarmati tisztviselő gyermeke, aztán hazakerül Angliába, iskolába. Tizennégy évesen meg kell válnia édesanyjától és négyéves kishugától, akik visszamennek az apához. Judith bentlakásos iskola növendéke lesz. Itt ismerkedik meg a semmiféle fegyelmet nem tűrő, roppant eredeti, rakoncátlan és ellenállhatatlanul vonzó Loveday Carey-Lewisszal. A két kislány között barátság szövődik, Loveday magával viszi Judithot vidéki udvarházukba, és bevezeti rendhagyó, csodálatosan érdekes családjába. Loveday bátyja, Edward, akárcsak a többi családtag, elragadó személyiség: Judith nyomban bele is szeret, kezdetben kamaszszerelemmel, amiből később valódi szerelem lesz. De közben elérkezik 1939 augusztusa, és a világ még nagyobbat fordul. Judith és a Carey-Lewis család életébe beleszól a háború. Az épkézláb fiatal férfiak bevonulnak a hadsereghez vagy a flottához, a nők a kisegítő szakszolgálatok vagy a Vöröskereszt kötelékében veszik ki részüket a háborús erőfeszítésből. Rosemunde Pilcher szemléletes tablót fest a háborús Angliáról, a távol-keleti hadszíntérről; megeleveníti a hétköznapok hányattatásait, küzdelmeit, apró örömeit. S meséje ezúttal bizony valóban arról szól, hogy egyesek élnek, amíg meg nem halnak... A boldog befejezéssel azonban most sem marad adósunk.
