Rotterdami Erasmus (1469-1536) a keresztény humanizmus egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, ámde hatalmas életműve a magyar olvasók számára még mindig szinte terra incognita, felfedezésre váró, ismeretlen földrész. Ennek csak részben oka az a sajnálatos tény, hogy kevés munkáját olvashatjuk anyanyelvünkön, súlyosabb hiányosság, hogy éppen azok a művek maradtak elzárva a hazai közönség jelentős hányada elől, amelyekből Erasmus kereszténységét és teológiáját, vagyis életművének szívét és hajtóerejét ismerhetjük meg. Most egy ilyen "könyvecskét" kap kezébe az olvasó, az Enchiridiont, amelyben a fiatal Erasmus fogalmazta meg erkölcsi elveit, filozófiai, teológiai és irodalmi nézeteit. Olyan eszmékről van szó, amelyekhez méltán igyekezett hűséges maradni egész életében, és amelyek miatt nemcsak elismerés, hanem számos kritika is érte. Hiszen bizton számíthat a rosszallásra, aki elég bátor ahhoz, hogy kijelentse: Ami pedig a keresztény tömeget illeti, vésd eszedbe, ahogy erkölcsi felfogásban soha, sehol, még a pogányok között se volt romlottabb nála. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy e bírálatot is Erasmus mélységes hite és tiszta kereszténysége diktálta. Ebben a művében előfutára a devitio moderna legnevesebb képviselőinek.
