Az ebben a kötetben közzétett előadássorozat a János-evangéliumról 1908-ban hangzott el Hamburgban. Már a megelőző években is többször érintette Rudolf Steiner ezt a témát különböző városokban tartott eloadásaiban, így Berlinben, Münchenben, Baselban, majd késobb Osloban, Kasselben és Stockholmban. Jelen kötetben Steiner ennek a mély értelmű evangéliumnak a szellemi tartalmáról beszélt. Mondanivalóját Lázár feltámasztása köré csoportosította. Már A kereszténység mint misztikus tény című könyvben is kitért arra, hogy Lázár, akirol a János-evangélium 11. és 12. fejezete szól, nem más, mint ennek az evangéliumnak az írója, és azonos azzal a tanítvánnyal, akit Jézus szeretett. A János-evangéliumot tehát a Krisztus által beavatott Lázár írta. Krisztust nemcsak nagy jelentőségű személyiségként írja le, hanem olyannak, akinek hatása az egész Földre kiterjed. A János-evangélium ezért olyan könyv, amelyet nemcsak olvasni kell, hanem átélni is. Aki a János-evangéliumot átéli, az felébreszti magában a látás erőit. Ez a látás könyve, amelyet a látás gyakorlására írtak. Aki mondatról mondatra átéli, azzal a hatalmas eredménnyel számolhat, hogy szellemi szemei találkoznak Krisztus szemeivel. Az ember nem könnyen jut ismeretekhez. Dolgoznia kell magán azért a célért, hogy Krisztus realitásáról meggyőződhessen.
Minthogy az előadásokat Steiner egy szűkebb hallgatói körben tartotta, feltételezte bizonyos szellemtudományos alapfogalmak ismeretét. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az előadásokat szabadon tartotta, és a nyomtatott szöveg a hallgatók jegyzetein alapul, amelyet a szerző kiadás előtt nem nézett át. Ezért kihagyások vagy egyéb hibák nincsenek teljesen kizárva.
