A cím a könyv speciális jellegére kívánt utalni. Nemcsak a kereszténység misztikus tartalmának történelmi leírását kíséreltük meg benne, hanem a kereszténységnek misztikus szemléletéből való létrejöttét kívántuk leírni. Úgy gondoltuk, hogy e keletkezés során olyan szellemi tények hatottak, amelyek csak ilyen szemlélettel vehetők észre. Csak a könyv tartalma bizonyíthatja, hogy a szerző nem a szigorú tudományos fejtegetést mellőző bizonytalan érzelmi megismerés beállítottságát nevezi misztikus-nak. E könyv értelmében a misztika szót olyan szellemi tény leírására használjuk, amelynek lényegét csak akkor ismerhetjük meg, ha megismerésünket a szellemi élet forrásaiból merítjük. Aki az ilyen forrásból merítő megismerést elutasítja, az nem tudja megközelíteni e könyv tartalmát.
A kereszténység tartalmát, mint a misztikát, itt a misztikának megfelelően írjuk le. Ehhez csak az tud kapcsolódni, aki a misztikát úgy értelmezi, hogy benn ugyanolyan világosság uralkodhat, mint a természettudományos összefüggések helyes leírásában. Mert nemcsak az írás tartalma fontos, hanem mindenekelőtt az, hogy milyen megismerési módszer alapján fejtünk ki valamit.
Ezt a könyvet csak az fogadja el, aki elismeri, hogy korunk csodálatraméltó természetismeretének igazi értékelése összeegyeztethető a valódi misztikával.
A könyv második részében Steinernek az újkori misztikusokról szóló művét találjuk, ahol többek között szó esik Eckhart Mesterről, Agrippa von Nettesheimről, Paracelsusról, Jacob Böhméről, Giordano Brunoról és Angelus Silesiusról történelmi, illetve szellemi vonatkozásokban.
