A legjobb orvosság az ember számára az ember maga. A legnagyszerűbb gyógymód a szeretet.” PARACELSUS
Ősrégi a gondolat, amely arra buzdít, hogy az ember a betegségeket saját lelki fejlődésének eszközeként használja fel. Minden tünetnek lelki háttere van, és ezek feltárásával, megértésével lehetőséget kapunk arra, hogy a gyógyulás útjára léphessünk. Fontos megértenie, hogy a test képes a szimbólumok, tünetek nyelvén szólni hozzánk. Mondhatjuk azt is, a betegség „a sértődött lélek felkiáltása”.
A test mint forma mindig a tartalom fizikai megjelenítője, nem lehet becsapni. Ha megvizsgáljuk a test jeleit, megtudhatjuk, mi okozta a sérülést lelkünk számára.
Ruediger Dahlke neve fogalom, nem szorul bemutatásra, a fenti Paracelsus-idézet pedig egész munkásságának mottója. Célja, hogy az ember megértse betegsége kialakulásának mélyebb összefüggéseit, ezáltal önnön orvosává váljék. Mély meg-győződéssel, gyakorlati tanácsokon keresztül vezeti olvasóját e szemlélet megértéséhez, melyet egyszerű és könnyen érthető magyarázatokkal támaszt alá egyik legfőbb könyvében.
A mű felépítése páratlan: lexikonszerű szerkesztése lehetővé teszi, hogy az általunk kiválasztott helyen (pl. egy adott betegség vagy egy testtáj szimbolikus jelentésénél) felüssük a könyvet anélkül, hogy végig kellene olvasnunk a többi oldalt. Dahlke majd harminc év állandó megfigyelői gyakorlata és tapasztalata által a teljesség igényével vesz sorra mintegy négyszáz betegséget, és annak tünetegyütteseit.
