1969-ben Samuel Beckettnek ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. Az 1906-ban Dublinben született, ír származású szerző, James Joyce egykori titkára, érett férfikorában jelentkezett első drámájával. Pedig 1929-től publikált, esszét, kritikát, verset, fordítást, később regényeket - de 1952-ben született csak meg a Godot-ra várva, ez a kétfelvonásos színmű, amely nemcsak Beckett, hanem a modern európai dráma életében is új korszak kezdetét jelzi. A Nobel-díj Bizottság szerint Samuel Beckett azért kapta meg a legmagasabb irodalmi kitüntetést, mert az "emberi nyomorúságból magasrendű költészetet" hozott létre. Igen találó jellemzés ez; a "becketti vízió" hiánytalan megjelenítése a Godot csakúgy, mint a húszperces pantomim, vagy a Buster Keatonnek írt némafilm-forgatókönyv. De ez a becketti vízió nem egyértelmű. Reménytelen helyzetekben komikusan esendő figurák csetlenek-botlanak; az elembertelenedett sivár pusztaság közepén bohóctréfák pufognak. Kötetünk Samuel Beckett valamennyi drámai írását tartalmazza - színpadi műveket, rádiójátékokat, pantomim-jeleneteket, tv-játékot és filmforgatókönyvet.
