"Nemigen beszélek azokról az időkről. Valójában végig hallgattam. Nem is tudom, miért... végülis közel hét évig dolgoztam különböző cirkuszokban, és ha ez nem elég izgalmas beszédtéma, akkor nem tudom, mi volna az.
Valójában tudom az okát: soha nem bíztam meg magamban. Féltem, hogy még eljár a szám. Tudtam, mennyire fontos, hogy megőrizzem az ő titkát, és meg is őriztem... egész életében és azon is túl.
Hetven éven keresztül egyetlen élő léleknek sem szóltam róla."
Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini Testvérek Világhíres Cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, mely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást.
Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, míg rá nem talált erre a gőzerővel hajtott "bolondok hajójára". Hazája a angy gazdasági világválság elején járt akkoriban, ezért e harmadrangú cirkuszban mindenki örülhetett, ha volt egyáltalán állása. Marlena, a műlovarnő azért dolgozott itt, mert nem a megfelelő férfiba szeretett bele. A cirkusz fess tótumfaktumáról az idők során ugyanis kiderült, hogy velejéig gonosz.
