Haláli! Ez a közhely, felkiáltás jutott eszembe, midőn e ifjonc diák-szerző behozta szerkesztőségünkbe eme kéziratot, ahol leginkább vers, próza és publicisztikai műveket gondozunk. Szótárral még sosem foglalkoztunk. Pláne halálszótárral. Feltűnési vágytól perzselt, perverz, dilettáns elaborátumnak véltem és udvariasan kézbevettem az irományt.
Első ránézésre szedett-vedett szószedetnek véltem, aztán azt hittem, hogy a szerző rászedett: megállapítottam, hogy kiadásra érdemes. Játszik a szóval és a halállal. Ez nem csak rideg szótár, hanem a pusztulás, a gyilkolás, a szenvedés és az elmúlás kifejezéseinek mitikus freskója. Magyarul is meghökkentő e kifejezésgyűjtemény. Talán az angoloknak sincs ilyen polgárpukkasztó illetlen kifejezés-szedetük.
Lehetséges, hogy a vásárló-olvasó ritkán fogja segédeszközül használni egy angol textúra kedvéért - de elolvasni és megőrizni érdemes, amíg élünk. Ott a helye a könyvespolcon. A szótárak között. De más könyvek mellé is tehetjük, mint szakavatott unicumot. Kár, hogy a halottak már nem tudják olvasni.
