"A lehető legrosszabb időben, tíz hónappal Hitler hatalomra jutása előtt - 1932-ben születtem Prágában" kezdi Saul Friedländer az 1978. évben Párizsban megjelent emlékezéseit. E rövid mondat gyászos árnyéka kíséri gyermek- és ifjúi éveit s talán meg is határozta későbbi tudományos pályáját - sikeres történelmi, szociológiai és pszichológiai tanulmányainak tárgykörét.
Jelen könyve a kétségbeejtő s reménytelen problémára keresi a választ: miképpen volt lehetséges a XX. század közepén, hogy Európában, Németországban ("a költők és gondolkodók népe"!) az európai történelem legnagyobb tömeggyilkosságát, államilag és társadalmilag megszervezve, kollektíve - kötelességszerűen és lelkiismeret-furdalás nélkül elkövessék? A válasz, a probléma megfejtése a szerző véleménye szerint is nehéz és bonyolult. Előrebocsátott alapvető föltevése, hogy a nácik zsidóüldözése, gyűlöletük, embertelenségeik és gyilkosságaik mindenekelőtt a pszichopatológia területére tartoznak. A föltevés igazolására - szerinte - a történelmi kutatások és a modern pszichológia - a pszichoanalízis - eredményei együttesen használandók fel, de maga a történelmi folyamat is eredményesen csak totalitásában, a társadalmi, gzadasági, kulturális, politikai és lélektani szempontok együttes alkalmazásával követhető.
