Ennek a könyvnek Hesiodos művére ráhangzó címe a szerző lelkére, műveltségének irányára s irodalmi munkásságára szimbolikus jelentőségű. Amint Hesiodos ilyen című munkában foglalja össze a görög kultúra hajnalán, a VIII. században megfigyeléseit és tapasztalatait, életfelfogásának elméleti és gyakorlati oldalát, most egy modern szerző, akinek lelke azonban állandó nosztalgiával az antik világ idillikus élete után visszasóvárog, fűzi egybe ebben a könyvben gondolatait: az elmélet elvi magaslatait éppúgy megszállja, mint a gyakorlat laposabb mezőin megfigyeléseinek virágait tarka koszorúba szedi. Hesiodos az Erga kai Hémerai-ban még főkép az emberi művelődés ősi propaedeutikájáról, a földművelésről énekel: a modern gondolkodó ellenben már a cultura agri helyett a cultura animi-nek, a mi jogosan vagy jogtalanul nagy büszke kultúránknak egy-egy alapkérdését, főkép az irodalmi művelődés területéről, veszi szemügyre. De ahogy Hesiodosban a maga primitív módján logos kai bios, elmélet és gyakorlat, tudás és élet, gnóma és líra egyesül, Sebestyén Károlyban is a kultúrember mai, up to date színvonalán a szellemi habitusnak ugyanezek a vonásai fogódznak össze szerves és egységes szellemi alkattá. Az elmélet nála a gyakorlat szolgálatában áll,a filozófia életfilozófiává tárul szét, s viszont a gyakorlat, az élet mindig érzi, hogyan nyúlnak le hozzá az elméleti szempontoknak finom karjai, hogy fölemeljék a puszta ösztönök lapályairól...
