Most, amikor itt kísérletet teszek arra, hogy az álomfejtést tárgyaljam, nem hiszem, hogy túllépném vele az idegkórtani kérdések tárgykörét. Az álom ugyanis a lélektani kutatás szerint első alakja azoknak a rendellenes lelki képleteknek, amelyeknek többi megnyilvánulásával, a hisztériás fóbiával, a kényszeres és téves képzettel az orvosnak gyakorlati okokból foglalkoznia kell. Az álom – amint később ki fog derülni – ilyen gyakorlati jelentőségre nem tarthat számot, de annál nagyobb elméleti értéke van mint paradigmának: aki nem tudja az álomképek keletkezését magyarázni, hiába igyekszik majd arra, hogy a kényszeres és téves képzeteket megértse, vagy azokat gyógykezeléssel befolyásolja. Ám ugyanaz az összefüggés, amely tárgyunknak súlyt ad, felel meg munkánk hiányosságaiért is. Azok a törési felületek, amelyek előadásomban oly sűrűn találhatók, mindmegannyi érintkezési helyek, amelyeken az álomképzés problémája a lélekkórtannak itt nem tárgyalható kérdéseibe ütközik. Ezeket akkor szándékozom feldolgozni, amikor majd időmből és erőmből telni fog és kellő arravaló anyaggal rendelkezem.
