Vihar a levelet... Mikor az erdőt irtják, Tűzpróba. Sík Endre könyvében ezek a költői, kifejező szép címek jelzik a szovjet nép, a vele élő, építő, küzdő és szenvedő magyar és más nemzetiségű forradalmárok, politikai emigránsok életének azt a keserves tíz esztendejét 1934 és 1945 között, amelyet Sík Endre emlékirata átfog. A Szovjetunióban a szocializmus építésének azokat az éveit, amelyeknek a sztálini személyi kultusz és önkény, a tömegméreteket öltő törvénytelenség rettenete torzított el, amelyeket a hitleri Németország támadása, hódító hadjáratának kezdeti sikerei "fémjeleztek", a szovjet nép mérhetetlen erőfeszítései,áldozatai, majd a támadó megállítása és visszaverése, a leigázott országok felszabadítása jellemezték. Annak, aki most lapozza át ezt a két évtizede írt könyvet, s olvassa a Szovjetunióban napjainkban felszínre kerülő adatokat, dokumentumokat, annak nyilvánvalóvá válik, hogy a "Vihar a levelet... " szép, de valójában enyhe megfogalmazása annak, ami történt. Nem vihar, hanem tomboló orkán rázta meg az egész erdőt, s nemcsak a leveleket tépázta meg. Megritkította az erdő fáit is.
