Sík Sándor, az egykori piarista szerzetes, rendtartományfőnök, költő és irodalomtudós méltatlanul feledésre ítéltetett a 20. század második felében. Szellemi örökségét döntő részben a piarista iskolák, műhelyek gondozták.
Költészetében kereste az új utakat, a hívő ember megnyilatkozási formáit, ugyanakkor őrizte a magyar keresztény lírai hagyományt is. E gazdag, sokszínű életmű újrafelfedezésére vállalkozik a kötet, melyben a karácsonyi ünnep gondolatköréhez tartozó költemények és az istenes versek kerültek egy-egy csokorba.
Jézus születésének ünnepe a keresztény egyház kiemelkedő eseménye, Sík Sándor poézisának is fontos ihletője. Elfogódva vall a karácsony csodájáról, és megejtő szépséggel festi meg Mária alakját, aki csókkal hajol a jászolka fölébe.
Istenes verseiben a költő sorai a hit misztériumát fejezik ki, a megfoghatatlan és láthatatlan, csak a lelkünk által érzett Istent, akit azonban folyamatosan keresünk, sokszor egy életen át, mert maga a Teremtő kódolta lelkünkbe ezt a csillapíthatatlan vágyat.
