Az első világháború utolsó éveinek drámai eseményeit felidézve kutatja a szerző: hogyan alakultak az 1918-as katonai erőviszonyok, s hogyan kényszerítette ki a német hadvezetőség, elsősorban Ludecdorff a német hadsereg utolsó nagy offenzíváját a nyugati fronton? Kiket terhel a felelősség az osztrák-magyar hadsereg 1918-as, tavaszi-nyári kilátástalan olaszországi támadásáért, amely a "piavei csata" néven vonult be a történelembe? Siklós András imponálóan gazdag hazai és külföldi forrásanyagra, köztük nagyszámú, eddig feltáratlan levéltári dokumentumra támaszkodva emeli ki a legjellemzőbb mozzanatokat. Széle körképet rajzol az akkori Magyarország területén élt nemzetiségek, horvátok, szerbek, románok, szlovákok 1918-ban már közvetlenül az elszakadást célzó akcióiról. Rámutat a nyugati nagyhatalmak, különösen Franciaország szerepére, a rejtett mozgatórugókra. Így válik érthetővé az is, miért maradtak meddők a politikai csődtömeget öröklő Károlyi-rezsim kísérletei a volt nemzetiségekkel való megegyezésre. A tanulmány a sorsdöntő esztendők katonai és politikai folyamatait újszerűen, európai távlatba állítva idézi fel, kerülve a nagy szavakat, mert a tények magukért beszélnek. Mondanivalója nemcsak a szakemberek, hanem az újabb kori történelmünk iránt érdeklődő olvasók figyelmére is számot tarthat.
