Tanuljunk meg írni!
A kérvénytől a szakdolgozatig
Írástudó az, akinek nem réved órákig a semmibe a tekintete, ha meg kell írnia egy esszét, aki nem játszik százegy pasziánszot a számítógépén, ha meg keli fogalmaznia egy kérvényt, aki nem mered riadtan az üres papírra, fia kedvesének szerelmes szavakat szeretne küldeni. Írástudó az, aki tud bánni a betűkkel, akinek nem okoz gondot, fia szavait papírra kell vetnie.
De hisz én nem tudok írni!, hangzik az esengő válasz. S mért ne tanulná meg? Miért ne szánhatna néhány órát arra, hogy meglesse, vajon miből áll egy leírás, vajon mire kell ügyelnie, ha belső, szenvedélyektől nem mentes élményeit fogalmazza meg, s mire figyeljen, ha pusztán érzelemmentes leírásra kell szorítkoznia. Miért ne tanulná meg, hogyan írjon le egy képet, egy alakot, egy tájat?
Ugye Maupassant neve ismerősen cseng? Maupassant tanára Flaubert volt, aki leültette a kis nebulót egy almafa alá, hogy írja le, mit lát. A tanulnivágyó százszor leírta, mit lát, s Flaubert százszor íratta át a fogalmazványt, míg végül elfogadta a kis Maupassant almafaleírását.
A mi könyvünk nem kér száz leírást, s nem ígéri, hogy bárkiből is nagy novellistát farag. Igaz, ez sem lehetetlen, hisz a nagy novellisták sem írástudókként kezdték pályájukat. Próbálja meg!
Sok sikert!
