Vethetünk-e még valami újat papírra Magyarország utolsó hercegprímásáról, aki életútjának nagy részét személyes szabadságától megfosztva élte. Különbözőképp korlátozták életvitelét huszonhét évesen a Károlyi-kormány és a kommün alatt, a Szálasi-féle nyilaskeresztes totalitárius rendszer idején, majd a Gerő és Rákosi fémjelezte diktatúrában. Alig pár napot tölt szabadon '56 eufóriával teli napjaiban, hogy azután újra éveket töltsön menedékben-félrabságban a budapesti amerikai követségen, s végül kényszerűen távozzon szülőföldjéről. Élete 83 esztendejének közel egyharmada valamilyen kényszerpályán, szűkre szabott mozgástérben telt el, minden harmadik nap valaminő jogfosztással volt teli. Mindszenty József hercegprímásságának alig több mint három szabad éve alatt az emberi szabadságjogok következetes szószólója volt. Csodálkozhatunk-e azon, hogy egyre korosabbá válva, térben és időben a való világ fő folyamataitól elszigetelve, korábbi és későbbi társadalmi formációváltások, politikai berendezkedések széles tárházát mindennapjaiban tapasztalva megkeseredetté, esetenként anakronisztikussá vált elveihez való ragaszkodásával? A történelem száguldott el mellette, vagy az elvtelen kompromisszumok gyűrték maguk alá? Vajon ő nem értette-e meg a XX. század fő folyamatait, vagy az e századon véres nyomokat hagyó akarnokok nem értették meg őt? E dokumentumok elemzésével talán mértékadó válaszok születhetnek ezekre a kérdésekre is.
