Nagy dolog a gyermekkor - írta Radnóti Miklós. Valóban, a gyerekkor évei a tiszta lapok évei. S ezek kezdőlapjára először a család kezd írni. Azután ír a bölcsődés néni, a dadus, az óvó néni, a tanítók, a barátok, az osztálytársak, a sportársak, az edző, a zsenge szerelmek. Írnak a doktor bácsik, az ijesztgető utcai mumusok; írnak a tévében, a moziban, sok-sok helyen... Ó, nagyon sokan firkálnak okos, erősítő, félelmetes és ostoba dolgokat egyaránt. Minden magatartás, amivel a gyerek szembetalálkozik, egy feljegyzés az emlékezetében, egy viselkedésminta, egy helyzet megoldásának a lehetősége vagy kudarca, egy bűn vagy egy jócselekedet. Így alakul a karakter.
De ír a gyerek is. Örömöt és kétségbeesést, csalódást és boldogságot - de főként önismeretet a vele és körülötte élők lelkébe. Néha illúziókat rombol szét, néha biztatást ad. Erről kevesebbet szoktak beszélni. Az immár felnőtt gyerek magában tovább viszi a szülők mondatait és mozdulatait: Anya, jól csináltam? Apa, most haragudtál rám?
A szülő-gyerek kapcsolat örökké tart. Még a halál sem választja el őket.
Ez a kötet - hozzáértő mesterek segítségével - komoly kalandozás a gyermeki és a felnőtt világ találkozásának határmezsgyéjén.
Ezért ajánljuk ezt a könyvünket is az olvasó figyelmébe.
