Sri Chinmoy - Az öröm szárnyai - útkeresés a belső harmóniához + ajándék CD

Elismerő szavak Sri Chinmoyhoz

„Annyira örülök mindannak a hasznos munkának, amit a világbékéért és oly sok ország népéért tesz. Hadd tevékenykedjünk ezután is együtt és osztozzunk mindenben Isten Dicsőségére és az ember javára.”
Teréz Anya, Béke Nobel-díjas

„Szerető szíve és mélyből fakadó bölcsessége határtalan csodálatom tárgya.”
Mihail Gorbacsov,volt szovjet elnök, Béke Nobel-díjas

„Amit Ön tesz, az egész emberiség és a világ érdekét szolgálja.”
Nelson Mandela, Dél-Afrika elnöke, Béke Nobel-díjas

„Szeretném még egyszer üdvözölni felbecsülhetetlen hozzájárulását a világbékéhez és az emberi összetartozás eszméjéhez, amely világszerte önérzetet és inspirációt kölcsönöz a politikai tevékenységnek. Kérem, fogadja őszinte köszönetemet mindazért, amit az emberiség jobbításáért tesz.”
Javier Pérez de Cuéllar, volt ENSZ főtitkár

„Sri Chinmoy a béke odaadó szolgálója, aki a nemes célok érdekében össze tudja hozni a különféle embereket. Manapság, mikor szüntelen háború dúl, erőszak uralkodik a fajok között, és a kormányok még mindig megszegik az alapvető emberi jogokat, Sri Chinmoy békeüzenete időszerű és ösztönző.”
Paul Simon, az Amerikai Egyesült Államok szenátora, Illinois

„Sri Chinmoy csodálatos példája a kreatív élet bőségének, és én csak remélni tudom, hogy egy napon én is részese lehetek a nyugalom és a hatalmas energia kozmikus forrásának, amelyben Ő él.”
a néhai Leonard Bernstein, zeneszerző és karmester

„Nincs egója, csupa őszinte érzés. Sri Chinmoy zenéje egy varázslatos áradat, amely lehatol szívük legmélyére.”
Addwitiya Roberta Flack, hatszoros Grammy-díjas

„A Sri Chinmoy Békevirágok egy igen értékes célt szolgálnak azzal, hogy világszerte emlékeztetik az embereket a békére való mindennapos törekvés fontosságára.”
a néhai Linus Pauling, Béke és kémiai Nobel-díjas

„A ’béke’ szó nem pusztán néhány egymás mellé vetett betű, hanem egy élő entitás, amelyet gondozni kell, hogy kibontakozzon. … Minden virággal, melyet Sri Chinmoy nevel, a világbéke álma elérhetőbb valósággá válik.”
John Kerry, az Amerikai Egyesült Államok szenátora, Massachusetts

„Sri Chinmoy, ösztönző erő vagy valamennyiünk számára.”
Carl Lewis, nyolcszoros olimpiai bajnok

„Az ön eredményei azt példázzák, hogy a testnek és a szellemnek nincs más korlátja, mint amit magunk mérünk ki rá. Az emberiség iránt érzett szeretete vezessen a lélektől a testen keresztül a valódi és tartós békéhez.”
Brian Mulroney, volt kanadai miniszterelnök

„Mélyen hiszek abban, amit tesz. A csodálója vagyok. Tetszik, amit csinál.”
a néhai Jesse Owens, négyszeres olimpiai bajnok

„Sri Chinmoy a béke embere, a hit embere és Isten embere. Az elmúlt huszonöt év során annyi mindent tett, hogy valamennyiünk számára jobb világot teremtsen. A világnak igen nagy szüksége van több olyan békés és szerető emberre, mint Sri Chinmoy. Sri Chinmoy saját békéje és hite által oly sokat tesz a világért, a különböző hitű emberekért.”
Muhammad Ali, háromszoros nehézsúlyú bokszbajnok

 „Nagyon sok köszönet minden munkájáért.”
Desmond Tutu érsek, a Dél-Afrika-i anglikán egyház vezetője

Előszó

Kedves barátaim, fivéreim és nővéreim, én az imádság ember vagyok, és a béke tanulmányozója. Imádkozom a Mennyei Atyához, hogy minden isteni tulajdonságotokat hozza felszínre és növelje meg végtelen mértékben. Imádkozom Istenhez, hogy ajándékozzon meg mindannyiótokat Álom-Tanításával, ami maga a béke.
Úgy érzem, a világbéke az imádság, a meditáció és az odaadó szolgálat segítségével születhet meg. Minden egyes egyénnek meg kell próbálnia boldoggá tenni másokat, mert csak a boldogságon keresztül juthatunk békéhez. Ha szeretettel és őszintén boldogságot tudunk szerezni valakinek, akkor ő csupa jóindulat lesz irántunk. Tehát a boldogságból békét nyerünk, és békéből boldogságot. E kettő elválaszthatatlan.
A mi világunk sajnos nem látta még a béke arcát és nem érezte még a béke szívét. Miért? Éppen azért, mert csak elménk zsenialitásával és nagyszerűségével próbáljuk létrehozni a békét. Mindaddig, amíg a békét elménk képességeivel igyekszünk létrehozni, szomorú kudarcra vagyunk ítélve. Csak akkor arathatunk sikert, ha szívünk képességeit használjuk.
A szív tapasztalatai megerősítenek, kitágítják látókörünket, és megéreztetik velünk, hogy mindannyian egyetlen családhoz tartozunk, és csak egy otthonunk van. Minden ember zarándok. Szálljuk hát örömszárnyainkkal és örökké új álmainkkal a szeretet és az ígéret egén. Szeretetünkkel teljesen sajátunknak fogjuk látni és érezni a világot. Ígéretünkkel megnöveljük minden emberi lény és minden nemzet szépségét és isteniségét.
A legalázatosabban, legőszintébben és leglélekteljesebben imádkozom Mennyei Atyánkhoz, hogy az álmok egy olyan új évezredével ajándékozzon meg bennünket, amely felemeli az emberiség tudatát, és minden egyes emberi lényt a legfelsőbben tökéletessé tesz.

Első fejezet
Örömben élni

A valódi belső örömöt magad teremted.
Nem függ a külső körülményektől.
Egy folyó áramlik benned és rajtad keresztül,
Mely az öröm üzenetét hordozza.
Ez az isteni öröm az élet egyetlen célja.

Mindannyian keresők vagyunk, és a célunk ugyanaz: belső békét, fényt és örömöt elérni, elválaszthatatlanul eggyé válni Forrásunkkal, és valódi elégedettséggel teli életet élni.
Örömben élni annyit tesz, mint belső életet élni. Ez az élet vezet az önmegvalósításhoz. Az önmegvalósítás istenmegvalósítás, mivel Isten nem más, mint a mindannyiunkban mélyen ott rejlő, felfedezésre és feltárásra váró Isteniség. Istent úgy is említhetjük, mint a Belső Vezetőt vagy a Legfelsőbb Urat, a Supreme-ot. De bármelyik fogalmat használjuk is, a bennünk rejlő legmagasabbat értjük rajta, ami spirituális keresésünk végső célja.
A külső életnek csak akkor lehet valódi értelme, ha tápláljuk a belső életet. Sosem mulasztjuk el testünket naponta háromszor táplálni. Ugyanakkor mélyen bennünk egy isteni gyermek lakozik, akit a lelkünknek nevezünk, és nincs rá időnk, hogy ezt a gyermeket tápláljuk. A lélek Isten tudatos képviselője bennünk. Amíg a lélekgyermeket be nem teljesítjük, külső életünk sem lehet beteljesedett.
Hogyan teremtünk kapcsolatot a belső élet és a külső élet között? Ha ismerjük a meditáció művészetét, ezt a két világot könnyen és tudatosan egyesíthetjük. Ha gyakoroljuk a meditációt, minden pillanat arany lehetősséggé válik, hogy elutasítsuk a csüggedést, a csalódottságot, a haragot, a félelmet és a többi negatív tulajdonságot, és felszínre hozzuk a belső világ isteni tulajdonságait: a szeretetet, a békét, az örömöt és a fényt.
A spirituális embernek normális és épp embernek kell lennie. Ahhoz, hogy elérje Istent, a spirituális ember istenien gyakorlatias kell, legyen mindennapi tevékenységeiben. Az isteni gyakorlatiasságban megosztjuk belső gazdagságunkat. Minden cselekedetben isteni indíttatást érzünk, eredményét pedig megosztjuk másokkal. A spiritualitás nem tagadja meg a külső életet. A külső életnek a bennünk rejlő isteni élet kinyilvánulásának kell lennie.

Tudat: az élet szikrája

A tudat az élet szikrája, amely mindannyiunkat egyesít az Egyetemes Élettel. Ez a kapocs Isten és ember között, Menny és föld között. Tudat nélkül minden sivár pusztaság. Ha sötét helyre lépünk be, elemlámpát viszünk magunkkal, hogy lássuk, merre megyünk. Ha meg akarunk tudni valamit megvilágítatlan életünkről, segítségül kell hívnunk a tudatot.
A tudat olyan, mint egy létra. Számos létrafokon mászhatunk fel és le. Ha tudunk mélyen meditálni, minden tudati sík megjelenik előttünk. Az első fok a fizikai test. A második fok az életerő. Az életerő az indiai filozófiában használatos fogalom, az érzelmi, agresszív és dinamikus tulajdonságokat testesíti meg. A harmadik lépcsőfok az értelem. Az értelem fölött található a spirituális szív. A spirituális szívben érezhetjük a lélek ’első mocorgását’. A lélek Isten önmagától ragyogó hírnöke bennünk. Nem ismer sem születést, sem pusztulást, sem halált. Halhatatlan. Közvetlenül Istentől származik, mindig kapcsolatban marad Istennel, és Istenhez tér vissza.
Mielőtt emberi életbe lépne, a lélek belső üzenetet kap arról, mi az ő isteni célja a földön. Teljességgel tudatában van küldetésének. Életünk során azonban a fizikai értelem működése néha teljesen elfedi a lélek isteni késztetését és valódi célját. Ilyenkor a lélek küldetése nem tud felszínre törni. Földi létezésünk célját csak akkor tudhatjuk meg, ha értelmünkkel, szívünkkel és lelkünkkel törekszünk.

Lelkem felelős izzó törekvésemért.
Szívem felelős szárnyaló érzéseimért.
Értelmem felelős átalakító gondolataimért.
Életerőm felelős áradó energiámért.
Testem felelős igyekvő életemért.

Belső sírás

A törekvés az erősödő kiáltás, a felszálló sírás szívünkben. Belső sírásunk által tudunk belépni az isteni tudatba. Ez nem a hírnév utáni sírás. Ez Istennel, életcsónakunk Belső Vezetőjével való teljes, feltétel és fenntartás nélküli egységünkért való könyörgés.
Egyesek teljesen megfeledkeztek a Belső Vezetőről. Mások tudnak Belső Vezetőjük létezéséről, de semmilyen kapcsolatot vagy közösséget nem óhajtanak Vele. Az őszinte kereső szükségét érzi a Belső Vezetővel való állandó párbeszédnek. Nem éri be azzal, hogy tudja, Isten ott van benne. A nap huszonnégy órájában Isten tudatában akar lenni, és társalogni akar Vele.
Istent élő valósággá kell tennünk mindennapi életünkben. Éreznünk kell, hogy Isten jelenléte hatalmas jelentőséggel bír. Ha nem eszünk mindennap, éheztetjük a testünket. Ugyanígy éreznünk kell azt is, hogy spirituális testünket éheztetjük, ha nem imádkozunk és meditálunk mindennap. Ha szívünk könnyeivel törekszünk, látjuk, hogy Isten lejön hozzánk, alászáll fentről. Ez pont olyan, mint mikor két személy találkozik. Az egyik az első emeleten van, a másik pedig a harmadikon. Mi felmegyünk a második emeletre, Isten pedig lejön a második emeletre. Ott találkozunk és beteljesítjük egymást.
A második emeletre vezető lépcsőt szívünk sírása alkotja. Ez a törekvés sírása. Ez nem olyan, mint mikor könnyeket ejtünk, mert valami rosszat tettünk. A szív zokog és vágyakozik, mint egy feltörő láng, felfele terjedve, egyre magasabbra emelkedve. Isten az Ő Kegyével leereszkedik, mint egy lefelé rohanó folyó. Amikor a törekvés és a Kegyelem találkoznak, megtapasztaljuk az Istennel való egyesülés kínálta isteni beteljesülést.

Nem, az lehetetlen,
Hogy akár egyetlen belső kiáltás is
Meghallgatatlan maradjon.

Spirituális fazekassá válás

Ha elfogadjuk a spirituális életet a szó igazi értelmében, akkor nem fordulunk el a világtól, és nem próbálunk meg elmenekülni tőle. Átöleljük a világot, és megpróbáljuk olyan isteni módon beteljesíteni, ahogyan azt Isten akarja. Nem osztom azoknak a nézetét, akik azt állítják, hogy Isten csak a Mennyben van, és sehol máshol. Isten ott van a Mennyben, és Isten ott van a földön is. A Teremtőt nem lehet elválasztani a teremtményétől. A mi világunk az Ő alkotása. Itt van. Benne lakozik mindenben.
A világot úgy kell elfogadnunk, ahogy van. Ha valamit nem fogadunk el, hogyan fogjuk azt megváltoztatni? Ha a fazekas nem ér hozzá az agyaghoz, hogyan formálhatná edénnyé? Ha az a szándéka, hogy egy fazekat, vagy korsót készítsen, akkor meg kell érintenie az agyagot. Ez az agyag a világ. Az emberiségben rejlő isteniség iránti odaadásunk erejével át kell formálnunk a világ arcát.
Ne gondold, hogy azzal, hogy Istenhez imádkozol, és Istenre meditálsz, csak magaddal törődsz, és az emberiség többi részével nem. Ha elmész a teremtményfa lábához, meglátod, hogy Isten a gyökér. Ha a fa gyökerét öntözöd, a teremtményfa úgy fog növekedni, ahogy az isteni Törvény kívánja tőle. Az a törődés, amit a fa gyökere, Isten iránt mutatsz, táplálni fogja az összes ágat, és azok ezután Isten Tökéletességének megfelelően fognak élni.

Az Istenfa ágai

Az Istenmegvalósítás, a szó legmagasabb értelmében önfelfedezést jelent. Tudatosan felismerjük Istennel való egységünket. Mindaddig, amíg a kereső megvalósítatlan marad, úgy érezi, hogy Isten valaki más, akinek végtelen a Hatalma, míg ő, a kereső, a leggyarlóbb személy a földön. De abban a pillanatban, amint megvalósítja Istent, rájön, hogy ő és Isten, mind a belső, mind a külső életben teljesen egyek. Az istenmegvalósítás azt jelenti, hogy azonosulunk abszolút legmagasabb Önvalónkkal.
Minden embernek saját belső képességének megfelelően kell megvalósítania Istent. És minden ember maga választhat, hogy Istennek azt a megjelenési formáját fogadja el, amelyik a legtöbb örömöt nyújtja neki. Lehet, hogy valaki Isten személyes aspektusát szereti – Istent, mint a legragyogóbb Lényt –, míg más a személytelen aspektust kedveli – Istent, mint végtelen Energiát. Megint más csak akkor örül, ha az az Isten, akit megvalósít, felülmúlja képzeletét. Isten mind személyes, mind pedig személytelen. Isten minden emberhez az ő választása szerint jön el, hogy őt a saját módján megörvendeztesse.
Isten mind hímnemű, mind nőnemű. Az „Atya” kifejezést a Nyugati világban általánosabban használják. Keleten elég gyakran beszélünk a Legfelsőbb Istennőről. De amikor nyugatiakkal vagyok, azt a kifejezést használom, ami számotokra megszokott, mert úgy érzem, tapasztalataimat így könnyebben meg tudom osztani veletek.
A spiritualitás vallási hovatartozástól függetlenül bárki számára gyakorolható. A vallás egy házhoz hasonlítható. Lehet, hogy te az egyik házban laksz, én pedig egy másikban. Bár különböző házakban lakunk, mindketten ugyanazt a tantárgyat akarjuk tanulni, az istenmegvalósítást. Így mindketten ugyanabba az iskolába járunk, egy belső iskolába. Amikor Istenhez imádkozunk, és Istenre meditálunk, ebbe a belső iskolába megyünk. Ahhoz, hogy eljussunk az iskolába, haladhatunk ugyanazon az úton, de különböző utakon is. De mindketten eljövünk otthonról, amikor tanulni megyünk.
Az igazi spirituális kereső a legmélyebb tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltetik minden vallás iránt. Minden vallást nagyra értékelhetünk, és a sajátunknak vallhatunk. Minden vallás olyan, mint az Istenfa egy-egy ága. Hogyan tagadhatjuk az ágak értékét, ha a fát teljesen a sajátunkként fogadjuk el! Minden vallásnak igaza van, teljesen igaza van a maga módján, de ha a legmagasabb Igazságért könyörgünk, Isten szeretete lesz az egyetlen vallásunk.
A valódi spiritualitás nem követeli meg, hogy bármelyik vallást is elutasítsuk. Ha megmaradsz saját vallásodnál és spirituális életet is élsz, nagyon gyorsan tudsz futni célod felé. A saját vallásod állandó bizonyosságot nyújt abban, amit csinálsz, ugyanakkor szükségét érezheted, hogy felülemelkedj a valláson. Célod mindkét esetben az, hogy megvalósítsd Istent, aki minden vallást megtestesít, ugyanakkor magasan fölötte áll minden vallásnak.

Az önmagamra ébredés
Azt jelenti,
Hogy Isten kivirágzik
Bennem és rajtam keresztül.