A művelődéstörténet sajátos, sokak által perifériálisnak tekintett része a kertkultúra, mely sokrétűsége ellenére a magyar történetkutatásban eddig nem kapott olyan figyelmet, amelyet megérdemelt volna. A kertkultúra történetének kutatása nem tekinthet vissza olyan hosszú múltra, mint a vele sok ponton érintkező határterületek, különösen a botanika-, orvos-, agrár-, építészet- és művészettörténet, ami elsősorban a diszciplína szerteágazó megközelítési módja miatt is indokolható, ha a szintetizáló feldolgozás felől nézzük a kérdéskört. Például a szőlőkultúra történeti vizsgálata - elsősorban a néprajzi, gazdaságtörténeti érintkezések miatt - lényegesen gazdagabb szakirodalmi áttekintéssel rendelkezik, mint a kertészet egyéb területei, főként a díszkertészet és kertművészet. Ez utóbbi kutatása során érződik, mennyire egysíkúvá válhat a bemutatás, ha csak az építészettörténet módszereit alkalmazzuk mindazon egyéb eljárások mellőzésével, melyek éppen az árnyaltabb és a határterületekkel való ok-okozati összefüggéseket lennének hivatva érzékeltetni.
