Ez valóban ábécé, mert azokhoz szól, akik még soha nem vetettek magot és nem láttak palántát, de szeretnének virágot ápolni kertjükben. Nekik megfelelő a mű felépítése és tartalma. A könyv elején található ábécében a virágok neve melletti kicsi, színes rajz már a kezdet kezdetén segíti felismerésüket. Itt a részletes leírás oldalszáma is megtalálható; a rajzos ábécé egyben tehát tartalomjegyzék és eligazító tárgymutató. A következő főfejezetben aztán nem a szokásos csoportosításban (évelők, egynyáriak, kétnyáriak, stb.) találhatók, hanem nyílásuk sorrendjében, évszakok és színük szerint láthatók a virágok, ahogy a kertekben találkozhatunk velük. Ennek megfelelően először a tavasziakat mutatjuk be színek szerint: a sárgákkal, a fehérekkel, a pirosakkal, a kékekkel és lilákkal. Ezen belül a sorrendet a nyílási idő határozza meg. A következő virágok a nyáriak, majd pedig az ősziek és téliek. Csoportosításuk is hasonló. Van még egy másik érdekessége is ennek a résznek. A címben szereplő virág fényképe mellett kisebb képek is találhatók. Ezek az ajánlott "társak" amelyek egy-egy virághoz a legjobban illenek. A társítás pedig biológiai és esztétikai szempontból egyaránt fontos. A virágkertész hasznos tudnivalói és teendői szintén ábécébe soroltak. Az egyszerű, alapvető műveletek, az ásás, a magágykészítés, az öntözés, a gyomlálás, a virágszedés, a tárolás, a szalmavirágok szárításának fogásai stb. mind, mind megtalálhatók.
