„Erőt merítettem a könyvei olvastán. Egyike volt azon keveseknek, élőknek és holtaknak, akik meghatározták számomra az írói lét értékét, akiknek munkái mércét jelentettek, melyhez mérhettem a magamét. Ebben a vegyes és nagyon személyes panteonban szerepelt néhány élő európai író, de rajta kívül egyetlen élő amerikai író sem. Bármit is vetett papírra, abban nekem gyönyörűségem telt. Szerettem akkor is, ha csökönyös volt, ügyetlen, sóvár, akkor is, ha nem volt igaza. Önzése is inkább megindított, mint taszított (hasonlóképpen vagyok Mailerével). Csodáltam a szorgalmát, a hajlandóságát arra, hogy szolgáljon. Csodáltam a bátorságát, mely oly sokféleképpen megmutatkozott…”
