Harminc évvel ezelőtt írtam ezt a könyvet szüleimről, rokonaimról, a szülőfalumról és egy örökkön szóló mélyhegedűnek a hangjáról, amely eszmélkedésem hajnali órái óta bolyong e holttengeri tájon és szomorítja a szívemet. Az idő, amely embereken lépdel, népeket támaszt és omlaszt, az én krónikám elven szereplőivel is kegyetlenül bánt el. Azóta hogy naplómat befejeztem jórészüket elszólította e földi világból.
