Szász Endre festő- és grafikusművész a mai magyar művészeti élet egyik legkülönösebb jelensége. Virtuozitásával, amely egyaránt jellemzi műveit és munkamódszerét, a közönség szemében ő testesíti meg a bűvész művészt. Azt az alkotót, aki úgy ura a mesterségének, mint a régi nagyok. A legenda azonban, amely alakját övezi, nem csupán félelmetes rajzkészségéből táplálkozik. Az élete is tele van fordulatokkal. Erdélyben született és nőtt fel, de már Budapesten járt a Képzőművészeti Főiskolára. Az ötvenes években börtönben volt, illetve politikai dekorációkat készített, a hatvanas évtizedben az egyik legtöbbet foglalkoztatott illusztrátorként szerzett magának népszerűséget. Majd Amerikába ment, de nem hagyta el hazáját: sokat dolgozik itthon, és, mint e könyvében vallja, magyarsága mindennél többet jelent számára. Könyvünk nem szokványos biográfia: Szász bizarr epizódokkal és fantasztikus történetekkel fűszerezve meséli el az életét, úgy, hogy közben nemcsak magáról szól. Érzékelteti azt is: hogyan látta korát, milyen volt a művészeti közélet, amelyben ő fekete báránynak tudta magát. Elfogultságoktól és szubjektív megfogalmazásoktól sem mentes tehát ez a beszélgetés, amit Menyhárt László készített vele, de stílusos. Pontosan megfelel a művész szürreális látomásainak.
