„Az első baj: újból és újból végtelen elnyögése bajainknak, sérelmeinknek. Dühödt elszámolása annak, hogy honnan, milyen arányban repített ki bennünket az idegen hódítás. Pontos és részletes leleplezése annak, hogy melyik közéleti szereplő' melyik retyerutyája milyen idegen fajból való. Búval bélelt elzokogása annak, hogy mit nem lehet tennünk, mit nem tudunk elérni, mire vagyunk képtelenek. A legnagyobb baj, hogy aki ilyennel tölti napjai szabad részét, azt hiszi, hogy ezek megjátszása által tényleg: tettleg hazafi és megtett mindent a magyar közösségért, amit tehetett Az ilyen hazafisági kvaterkázások veszélyesek és elpusztítandók." „A harmadik betegség, mely kikezdi ezeket a magyar szándékú alakulatokat: az idegen utánzat tébolya. Élet helyett a legjobb szándék is halált csinál, ha egyik szervezet életét akarja rákényszeríteni a másikra. A történelmi közösségek nem gondolat útján tetszőlegesen előállított ábrák, hanem millió titkú szerves képződések, melyeket évezredek folyamán végtelen sok tényező formált olyanokká, amilyenek. Ezeknek a közösségeknek megvannak a maguk sajátos, időtlenül mély élettörvényeik s egészséges élet és fejlődés csak a törvények parancsa szerint lehet számukra. Új, egészséges Magyarországot, magyar megújhodást csakis a magyarság organikus élettörvényei szerint megnyilatkozó, az összes magyarországi fizikai és
lelki adottságokat számbavevő magyar életakarat, magyar agyvelő hozhat létre." „Más egészséges fajoknál az egyénnek a közösséghez kötő lelki kapcsolatai a szolidaritás erejében, a szervezkedés, a hatalom és vagyonszerzés ösztönös keresésében, az életharc eszközeinek mohó megszerzésében nyilvánulnak meg. Úgy, hogy az egyénnek hazafisága, fajszeretete minden tényében pozitív nyereséget: életvédelmet és élethódítást jelent az egész közösségnek. Mi meddő gesztusok, céltalan szóömlések és hiú mimikák meddő játékában mintegy kvaterkázzuk a hazafiságunkat és fajszeretetünket és tettek helyett a legbelsőbb zsebünkben szorítjuk dacra az öklünket Nem lehet olcsóbb és könnyebb lelki áldozást kitalálni a közösséggel szemben. Ezt a hazafiságot és magyarkodást bárki házilag előállíthatja bármikor. Megkímél a kezdeményezés nehéz bátorságától, a felelősség hősi elvállalásától, a szolidaritás és áldozatkészség nehéz próbáitól és igen hatásosan lefényképezhető, még villany- vagy petróleumvilágításnál is. Van Ady Endrének egy szerencsétlen verse, melyet vitriollal szeretnék kiirtani még a nyomdászok emlékezetéből is. Az a vers, melyben négy-öt magyar esett, szomorú fejekkel összehajol. Ez a vers hatalmas mértékben népszerűsítette tovább ezt a búval pityizáló hazafiságot, mely valóságos borszakértői kóstolgatásokban szürcsölgeti történelmi tragikumunkat és olyan vad élvezettel búsul, hogy talán boldogtalan volna, ha nem volnánk ilyen boldogtalanok. Nincs meddőbb és hülyébb foglalkozás, mint az ilyen „összehajtások".
