Az 1985-ben Kristó Gyula akadémikus tudományszervezési tervei szerint indult sorozatunk 25. kötete az Alföld-kutatás ismert művelőjének dolgozataiból ad válogatást. A tanulmányok tárgya a Dél-Alföld török utáni újranépesedésétől úgyszólván napjainkig terjed. Egyaránt tartalmaz a térség egészét vagy egy megyét átfogó szintéziseket és egy-egy település históriáját tárgyaló "mélyfúrásokat". A dolgozatok tudományos értékét a széleskörű eredeti forrásokra, főként a táj levéltárainak anyagára és a statisztikai adatfelvételekre épített elemzések adják. Blazovich Lászlónak a szerző életpályáját és munkásságát részletesen értékelő "portréja" után, a szerző kutatói érdeklődését követve, a kötet öt nagyobb témakörre tagolódik. Bemutatja az alföldi megyerendszer területi beosztásának közel három évszázados alakulását, feltárja két mezőváros külterületi (tanyai) igazgatásának fejlődésvonalát. A gazdaság és társadalom török utáni fejlődéséről az Alföld egészére és azon belül Békés megyére vonatkozóan ad szintézist. Ide kapcsolódik három településtörténeti tanulmány a 19. század második felének nagy fellendülést hozó évtizedeiről. A nagy hagyományokra visszatekintő délalföldi helytörténetírásról három fontos mű születését és három város tudománytörténetének útját megismertető tanulmány szól. A kötetet a szerző fontosabb történeti írásainak bibliográfiája zárja.
Immáron lassan huszonöt éve, hogy Szabó Ferenc, akkor már az Alföld kutatás emblematikus személyisége, mint szakfelügyelő járt a Csongrád Megyei Levéltárban, és felvetette, hogy mérföldes lépést jelentene, ha a helyismereti kutatások eredményének kiadása mellett egy régiótörténeti sorozatot indítanánk. A megbeszélésbe bekapcsolódott Kristó Gyula, és a két orosházi származású, azóta pátriájuk hírét messze vivő két baráttal megálmodtuk egy régiótörténeti sorozat tervét. meg is állapodtunk abban, hogy az első kötet a Körös-Tisza-Maros köz középkori településrendjéről készülő kötetem lesz, amelyet Szabó Ferenc szerkeszt, és Kristó Gyula írja az előszót. A kötet 1985-ben meg is jelent. Onnan hosszan vezetett az út máig, amikor elérkeztünk a huszonötödik kötet megjelenéséig, amely éppen Szabó Ferenc Alföldről szóló tanulmányaiból ad közre egy tarka csokorra valót. Tarka csokrot említettem, mert Szabó Ferenc - és itt annak csak történészi, tudósi oldalát emeljük ki - a színesség és a sokoldalúság jellemzi, ami ugyancsak elmondható az Alföldről írott tanulmányairól. Mielőtt azonban ezekre térnénk, vessünk a szerző pályájára egy pillantást. Alsó- és középiskoláit Orosházán végezte, majd a szegedi egyetemre került, ahol 1959-ben magyar-történelem szakon végzett. AZ egyetemen a történelem és néprajz iránt érdeklődő hallgató Bálint Sándor vonzáskörébe került, és ő segítette napvilágra első cikkeinek egyikét az egyetem néprajzi-nyelvészeti Acta-jában Békés megyei néphagyományok Rózsa Sándorról címmel. Munkásságát a sokoldalúság mellett a folyamatosság és állandóság jellemzi. E téma mutatja ezt, hiszen - bár más irányokat keresett - időnként hűségesen visszatért néprajzi indíttatásához.
