Szolnok jellegzetesen olyan település, amelyet fekvése tett jelentős várossá. Kedvező átkelőhely a Tisza-Zagyva találkozásában, s a Kárpát-medence egyik fontos kelet-nyugati irányú útvonala haladt itt át. Az útvonal igen régi, s a régészeti leletek tanúsága szerint már a honfoglalás előtt is földvárral megerősített átkelőhely volt. Ez az adottság a városképző erő, amely a történelem folyamán hol egyik, hol másik oldalával hatott. Hol az összekötő szerep, hol az átkelőhely jelleg, hol a stratégiai fontosság, hol a vízparti fekvés, hol a közigazgatási szerepkör, hol a víz, mint ipartelepítő tényező került előtérbe. A város és lakói ezeket a változó adottságokat tartósan és igazán soha nem használhatták ki. Mégis majd százezres nagyságú, egy tágabb térséget szervező várossá vált a XX. század végére. Hogy ez így alakult, abban nagy szerepe volt a külső történeti és gazdasági tényezőknek. Magyarán a város egész története a kedvező táji adottságok, a gyengébb társadalmi és gazdasági belső erők és a város életébe minduntalan beleavatkozó erősebb külső tényezők együttes játékának története. A történész úgy véli, hgoy Szolnok akkor lesz igazán önálló és kiegyensúlyozott életű város, ha megerősödött polgársága úgy képes kezébe venni saját sorsának irányítását, hogy ellensúlyozza a külső erőket, adottságait okosan kihasználja, s mindkettőt saját jövője szolgálatába állítja. Reméljük, ez az időszak nincs nagyon távol!
