Szabolcsi Bence és Tóth Aladár Zenei Lexikona (Budapest 1930-1931, pótfüzet: 1935, Győző Andor kiadása) harminc-harmincöt éve valóságos eseménye volt a magyar zenei életnek. A szerkesztőmunka dandárját végző Szabolcsi Bence kiváló zenetudósunk átfogó anyagismerete és odaadó munkája, Tóth Aladár virtuóz stílusművészete, és nem utolsósorban a kiadó: Győző Andor áldozatkészsége ebben a haladó szellemű munkában a magyar zenei lexikográfia klasszikus alkotásával ajándékozta meg a magyar kulturális életet. A zenei lexikon az első kiadás közel 14000 címszavával, esszéméretű hatalmas tanulmányaival (többek közt a magyar zenéről és népzenéről, a legfontosabb műfajokról, az egyes muzsikusnemzetek zenéjéről; továbbá Beethovenről, Mozartról stb.) egyetlen hatalmas nekifutással, kivételesen magas szinten, szinte egymagában pótolta a magyar nyelvű zeneirodalom sok évtizedes elmaradását.
