Az 1944. augusztus 23-i román átállást követően - miután a 2. Ukrán Front frontális támadása csak a foksányi-kapun át vezetett eredményre - a szovjet legfelsőbb katonai vezetés előtt feltárult a Keleti-Kárpátok igen nehezen bevehető vonulatai délről való megkerülésének lehetősége, s ezzel a német hadiipar számára szükséges nyersanyagokkal rendelkező és német felvonulási területként használható stratégiai jelentőségű Kárpát-medence birtokbavétele. A szovjet hadvezetés a kialakult helyzetben lehetőséget látott a 2., 3. és 4. Ukrán Front egyidejű és szoros együttműködésével csapást mérni a Kárpátok és a Balkán-félsziget északi része között, amelynek eredményeként megakadályoznák Németországot egy szilárdabb védelmi rendszer létrehozásában, Magyarországot leválasztanák a német szövetségről, és közvetlenül veszélyeztetnék a Harmadik Birodalom déli területét, amely egyben az egyik legfontosabb német hadiipar körzetet is magában foglalja. Sztálin 1944. szeptember 29-én kelt Winston Churchillnek küldött táviratában egyebek mellett a szovjet csapatok elé állított közvetlen feladatként a következőket jelölte meg: "Ki kell ütni Magyarországot a háborúból, s támadás révén ki kell tapogatni, illetve kedvező körülmények esetén fel kell göngyölíteni a keleti fronton a németek védelmi állásait." Miután 1944 szeptemberében a német-magyar csapatoknak nem sikerül biztosítaniuk a Déli-Kárpátok átjáróit, október elején a magyar Alföldre benyomuló szovjet harckocsizó és gépesített csapatok Debrecen-Nagyvárad-Szolnok térségében kiterjedt manőverező páncélos-hadműveletekbe bonyolódtak a körzetben ugyancsak támadás céljából összevont német páncéloscsapatokkal. Szovjet részről korábban úgy tervezték, hogy Debrecen és Nyíregyháza birtokbavétele, majd egy további északi irányú támadás lehetőséget teremt számukra az Észak-Erdélyben harcoló magyar 2. hadsereg és német 8. hadsereg egészének, valamint a Kárpátokban lévő magyar 1. hadsereg részeinek hadműveleti szintű bekerítésére, ezután pedig a 2. és 4. Ukrán Front együttes erővel Budapest ellen fordulhat. Ezzel a szovjetek közelebb jutnának kitűzött céljukhoz, vagyis Magyarország leválasztásához a német szövetségi rendszerről.
Tartalom
|
Világvárosból frontváros
|
|
|
Bevezető tanulmány
|
|
|
Moszkva célja: Budapest gyors elfoglalása
|
7
|
|
Német ellentámadás - három kiadásban
|
13
|
|
Táblázatok
|
|
|
A budapesti csata hadművelet-sorozata
|
17
|
|
A Budapestet védő, illetve támadó alakulatok
|
20
|
|
Bevehető német páncélosok a garami páncélosütközet kezdetén
|
22
|
|
A Konrad-hadműveletben részt vevő német IV. SS-páncéloshadtest páncélosereje
|
22
|
|
A Konrad-hadművele támadási sávja mögött elhelyezkedő szovjet harckocsizó és gépesített erők
|
22
|
|
Jegyzet a tanulmányhoz
|
23
|
|
A forráskiadvány használata
|
|
|
Szerkesztői megjegyzések
|
26
|
|
A rövidítések jegyzéke
|
27
|
|
Iratok
|
|
|
1944. október 9.-december 31.
|
29
|
|
1945. január 1.-március 12.
|
49
|
|
Irat-, kép- és térképmásolatok
|
162
|
|
Jegyzékek
|
|
|
Az iratok jegyzéke
|
178
|
|
Az irat-, kép- és térképmásolatok jegyzéke
|
185
|
|
Földrajzi névmutató
|
186
|
