A napi feladatok szeszélyes alakulásában készült szonettfordításaimat tudatos válogatás szaporította kötetté. Éppen a spontán módon összegyűlt anyag tarkasága adta az ötletet: százegy versben átfogni ennek az örök-új műformának hét évszázados pályáját - anélkül, hogy már annyi fordításban élvezett reprezentatív darabjaiból hordanék össze szabvány-antológiát. Minél több költő megszólaltatására, minél frissebb és változatosabb összeállításra törekedtem; nagyobbrészt olyan verseket választottam, amelyek - néha költőjükkel együtt - ismeretlenek magyarul, vagy még nem találhatták meg igazi helyüket műfordításkultúránkban. De nem menekültem a műfordítás nagyjaival való megtisztelő és talán elmarasztaló összeméréstől sem: nekirugaszkodtam néhány, pompás tolmácsolásban ismert, híres szonett újrafordításának is - nemcsak azért, hogy egy fényes irodalmi hagyománynak hódoljak, hanem mert másképpen nem csillapítható művészi izgalmat keltettek bennem, és mert ez a kötet végtére is személyes vallomás ezer meg ezer szonett olvasása közben szerzett élményeimről. Ezeket az élményeket szeretném jó magyar versekbe öntve átnyújtani az olvasónak.
