„Csöndlegyen úr.” Ez az abesszín név ragadt rá gróf Széchenyi Zsigmondra, amikor szerte a világon már ismerték műveit, a szafarikon várták felbukkanását, amikor csodálták vadászművészetét. Mert a vadászat sporttá, és egyesek szerint művészetté vált a tizenkilencedik század utolsó éveitől a második világháborúig. Gróf Széchenyi Zsigmond nem tett mást, mint megvalósította gyermekkori álmát. Volt honnan példát vennie, a családban sok megszállott vadász volt, bár a felmenők vadásznaplói még nem bírtak irodalmi értékekkel. Mert mi egy vadásznapló? Hivatalos feljegyzés az elejtett vadak számáról, méretéről, a trófeák hitelesítésére szolgál, igazolásra, ellenőrzésre. Amikor azonban az afrikai gyarmati rendszer kezdett felbomlani, és a részben függetlenné vált országok egyre nagyobb üzletet láttak a szabályozott vadászat megteremtésében, ehhez a sporthoz /vagy művészethez/ már elengedhetetlen volt az erkölcsi kódex kidolgozása, a szabályok lefektetése.
