A legutóbbi afrikai vadászexpedícióról készített film, az Afrikában jártunk, egy alapvetően megváltozott Afrikát mutat a nézőnek. Az elmúlt két-három évtized nem tudta ugyan gyökeresen fölszámolni a hatalmas földrész elmaradottságát, a sokszor az európai képzeletet felülmúló nyomort, műveletlenséget és még sok más primitív vonást, azonban az új élet mégis betört Afrika világába, utat tört magának, és mindinkább kiszorítja az egzotikumot.
A film fényében a Csui!... húsz év előtti Afrika-rajza még érdekesebbnek és értékesebbnek tűnik. Széchenyi olyan korszakot mutat be az olvasónak, amely már a múlté. A Csui!... vadászparadicsomáról már csak múlt időben lehet beszélni. A hatalmas vadászterületek összezsugorodtak; Afrika elefántjai, oroszlánjai, rinocéroszai, antilopjai stb. óriási rezervátumokban élnek, szabadon és békésen, védve a vadászok támadásaitól. A dzsungelbe is betört a fény, új városok fejlődtek, és modern országutak hálózzák be a hajdani vadászterületeket.
A Csui!... emléket állított a régi Afrikának. A könyv első megjelenése óta eltelt néhány évtized, de Széchenyi vadásznaplója a mai olvasó számára is frissen és élvezetesen számol be az 1928-29-es afrikai vadászatokról, az utazás izgalmairól. Az író tájleírásai erőteljesek, színesek, és sokoldalúan érzékeltetik a dzsungel világának egzotikus szépségét.
