Szederjei Ákos, Studinka László - Nyúl, fogoly, fácán

Részlet a könyvből:

A NYÚL, FOGOLY ÉS FÁCÁN GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE A vadászat ősfoglalkozás, és egykor az ősember egyik legfontosabb megélhetési forrása volt.  Később a kultúra előrehaladásával mind jelentősebb gazdasági ág lett. A helyesen kezelt vadállomány nagy értéket képvisel és azt óvni, becsülni és védeni kell! Helytelen az a felfogás, amely a vadgazdálkodásban csak a vadászatot látja, és azt csak a sport egyik ágának tekinti. A vadászat csak egyik mozzanata a vadgazdálkodásnak - az aratás -, amikor betakarítják, begyűjtik a vadat. Az kétségtelenül igaz, hogy ez a munkamozzanat nem terhes kötelesség, hanem inkább testedző szórakozás. Jótékonyan hat az elernyedt testre, idegzetre, és tökéletes kikapcsolódást jelent a dolgozó embernek a hétköznapi munkából, gondokból, amellett ránevel a természet szeretetére, a természeti szépségekben való gyönyörködésre - tehát nagy kulturális jelentősége is van. A legfontosabb azonban a vadgazdálkodás, és elsősorban a nyúl, fácán és fogoly gazdasági jelentősége: a kitűnő húsuk, a lelövési dijakból elérhető bevétel, az élő vad eladásából származó jövedelem, végül - a leglényegesebb, de a legkevésbé értékelt előny - a fogoly és a fácán erdő- és mezőgazdasági haszontétele, amit az állati és növényi kártevők pusztításával hajtanak. Magyarország éghajlati és talajadottságai kedvezőek a vad jó elszaporodására. Vadászaink nagy részének jó érzéke is volt a vadtenyésztéshez, amit apróvadállományunk létszámgyarapodása is mutat. Ennek igazolására ismertetem az 1892. évi eredményeket, összehasonlítva az 1920-as évek utáni emelkedő állománnyal és az 1930-as években kialakult átlaggal - amit az időjárás viszontagságai néha erősen megnyirbáltak, de amelyek 1944-ig a fogolyállománytól eltekintve - hasonló átlagszám körül mozogtak. 1892-ben a vadászati statisztika öt részre osztotta az ország területét: Dunántúlra, Dunán innenire (Duna-Tisza köze), Tiszán inneni (Felvidék) részre, Tiszántúlra és Erdélyre. Erdély apróvad szempontjából országos viszonylatban keveset nyomott a latban. Mindössze 6 fácán, 6147 fogoly és 28 264 nyúl szerepel az 1892-i lelövési kimutatásban. Legnagyobb számokkal a Dunántúl és a Dunán inneni országrészek szerepelnek. Dunántúlon 138 564 nyulat, 17 872 fácánt és 57 906 foglyot mutatnak ki. Dunán innen is hasonlóak a számok: itt 146 110 nyulat, 16 861 fácánt és 35 567 foglyot lőttek. Jóval kevesebb Tiszántúl eredménye, ahol 100 550 nyulat, 8665 fácánt és 8046 foglyot mutat az egykori statisztika. Még kevesebb a Tiszán inneni hegyvidék eredménye: 14 989 nyúl, 680 fácán és 3271 fogoly.

Tartalom